Dr. Pálfi József rektor tanévzáró beszéde mely elhangzott a Partiumi Keresztény Egyetem 2018. június 9-i ballagási ünnepségén
Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
Kedves Barátaim a Krisztus Jézusban!
Emberemlékezet óta az iskola – legyen az bármilyen szintű is – a polgári esztendő és az iskolai tanév sajátos kettőségében éli az életét, végzi a munkáját. Mindegyiknek van kezdete és vége. Ezúttal ismét elérkeztünk egy iskolai, egyetemi tanév ünnepélyes keretek között, lezárásra kerülő végéhez (természetesen a vizsgák és az adminisztráció lezárása még hátra van), s csendesen kérdezhetjük egymástól vagy önmagunktól, hogy ilyen hamar eltelt vagy elmúlt? Bízom benne, hogy nemcsak elmúlt, elfutott, hanem úgy telt el, hogy közben hasznos tartalommal telt meg.
Az elmúlt tanévvel kapcsolatban azt mondhatom, hogy egy kiegyensúlyozott, stabil esztendőt hagytunk magunk mögött oktatási, tudományos és pénzügyi-gazdasági szempontból is. Jól látható volt a tanév során az is, hogy az új egyetemi – két karos, négy tanszékes – struktúra most már sokkal olajozottabban működött, mint a korábbiban, amikor a reformok végrehajtására kényszerültünk. A két kar négy tanszékén, mintegy 23 szakon folyt képzés, amelyben összesen 770 hallgató vett részt. Most pedig örömmel jelenthetem be, hogy a 2017-2018-as tanévben: alapszakon 209 és mesterképzésben 75, összesen 284 hallgató fejezte be a tanulmányait. Hatalmas kihívások előtt álltunk és állunk továbbra is. Nagyon sok problémát leküzdöttünk, de sok megvalósítani való áll még előttünk. Épültünk, építettünk, oktatói, tudományos és teljes körű minőségi javuláson dolgoztunk, ingatlant vásároltunk, fejlesztettünk és nagyon fegyelmezetten gazdálkodtunk.
Nem a teljesség igényével, hanem csak jelzésértékűen említek meg néhány jelentős gondolatot. Fontos szakmai hírként jelenthetem be, hogy a PKE-ről először delegáltunk résztvevőket az OTDK-ra, amely hatalmas előrelépés a PTDK életében. Ebben a tanévben több saját oktatónk is doktori fokozatot szerzett. Miként a tavalyi beszédemben bejelentettem a Cambridge nyelvvizsga központtal való együttműködés eredményeként 2018. január 20-án került sor az első nyelvvizsgára egyetemünkön. Együttműködéseket kötöttünk – amerikai, koreai egyetemekkel, partneri szerződéseket pl. a budapesti Márton Áron Szakkollégiummal, a ROVE-val (Romániai Vállalkozásokért Egyesület), a Szent László Egyesülettel, az NMD-vel (Nagyváradi Magyar Diákszervezet). Folyamatosan jelen voltunk, vagyunk városunk jelentősebb közösségi rendezvényein, programjain: a Varadinum-on, a Szent László Napokon. Képzőművészeink programjaikkal jelen vannak – nem csak az egyetemen, a városban, – hanem a Partiumban, Erdélyben, a Kárpát-medence számos városában (a képzőművészeti szak éppen most ünnepli fennállásának 15. évfordulóját, s ebből az alkalmából Szentendrén éppen ma délután kerül sor a Flix-Flux nemzetközi kiállítás megnyitójára, ahol hallgatóink tárlatának anyaga kerül kiállításra). Egyetemünk kórusa a Prijedori Nemzetközi Kórusfesztiválról hozta el az aranyérmet, s azt megelőzően egy erdélyi körúton mutatkozott meg, nagy sikerrel.
A 2017-2018-as tanév tanévzáró istentiszteletén, ballagó ünnepén, megannyi munka és siker után, egyetemünk egész közössége nevében örömmel adok hálát Istennek és mondok köszönetet mindazokért, akiket ez valamely ok folytán megillet. Köszönöm Istennek a szülőket, a családtagokat, akiknek gyermekeiken keresztül volt bizalmuk egyetemünkhöz. Köszönöm Istennek azokat a munkatársaimat – legyenek akár oktató, akár az adminisztratív testület tagjai is, – akik lelkiismeretes, következetes és kitartó munkát végeztek, akik az oktatás, nevelés nagyszerű, lelkiismeretes munkáját végezték, sőt ezen túlmenően segítették az egyetemépítés látható és láthatatlan szálait, hálójának csomópontjait szőni-fonni. Köszönöm Istennek a fenntartó, támogató intézményeket, testületeket, testvéregyházakat és természetesen mindenkinek, aki bízott és bízik bennünk, akik mellettünk álltak és állnak. Ezek sorában a média csendes támogatását is. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban köszönöm a diákokat és most nyomatékosan a végzős, ballagó hallgatókat, akik egykor egyetemünket választották. Örülök, hogy kitartottak és befejezték egyetemi tanulmányaikat és sikeres lesz az államvizsgátok is. Most elsősorban hozzájuk szólnék.
Kedves Ballagó, Végzős Barátaim!
Keresztyén meggyőződésünk szerint a Teremtő nagyszerű dolgot cselekedett akkor, amikor jó kedvében létre hívta az univerzumban az életet és szeretetéből a szeretett és szerethető lényt: az embert. Nem tudjuk ugyan, hogy hogyan és mikor, csak hitvallásszerűen megvallhatjuk, hogy teremtett. Senkit ne tévesszen meg az, amit mondok, mert a természettudományos elméletek – a Nagy Bumm-tól a különböző fejlődéselméletekig – ismeretének tudatában és birtokában mondom ezeket. Az, amiről most mégis beszélek, az a legnagyobb magyar filozófusnak, név szerint: józan parasztésznek, a lélekből fakadó keresztyén-emberi hitvallása.
Teremtett tehát a világmindenségben, a galaxisok és bolygók rengetegében, az egyik tejút szélén egy kicsi bolygót, amelynek Föld lett a neve. Ezen a bolygón pedig az élhető léthez feltételeket hozott létre, megalapozva és biztosítva az ember hosszú távú jövőjét is. A Teremtő, a teremtés rendjén mindenre rögtön rámondta, hogy igen jó, csak az ember esetében nem hangzott el ez az azonnali konklúzió. Vele kapcsolatban azt mondta, hogy a hasonlatosságára teremtette. Az Istenarcot ugyan mélyen belevéste és szabadjára engedte az emberré válás fejlődésének útján. Előbb életre, az-az jövendőre áldotta meg az embert, majd pedig az életlehetőséget biztosítva feladattal, küldetéssel bízta meg, és azt mondta, hogy itt van a Föld-édenben egy kicsi kert, amelyet felelősségteljesen és lelkiismeretesen műveljen és őrizzen. Történt mindez valamikor a történelem, a kultúra, a civilizáció kezdetén.
A Teremtő az embert szabadnak teremtette és felruházta mindennel, ami elegendő és szükséges ahhoz, hogy – a perzsa Zarathusztrát idézve – helyesen gondolkodjon, helyesen beszéljen és helyesen cselekedjen. Szabadságot kapott arra, hogy legyenek jogai és a kötelességei, amelyek azonban csak egészséges harmóniában működnek életszerűen. Hatalmas lehetőség és felelősség ez minden kor számára. Úgy teremtett embert (férfit és nőt egymás számára, örömére és segítségére), egyént, individuumot, hogy az rögtön közösségben találta magát: Isten és ember, ember és ember közösségében. Az ember így az első pillanattól kezdve társas lény lett. Ezzel pedig megvetette az alapját annak, hogy különböző típusú (családi, vallásos, nemzeti vagy egyéb jellegű) közösségeket, egészséges társadalmat hozzon létre, egymás védelmére, testvéri szolidaritásban. Az emberré válás útjának stációin létrehozhatta vele a fenntartható életet védő és segítő, azt normálisan működtető vertikális és horizontális viselkedési normákat, törvényeket, kulturális értékeket.
Kedves Ballagó, Végzős Barátaim, – ez a Teremtő, akiről beszélek az én hitem és meggyőződésem szerint néhány esztendővel korábban, korábbi közösségetekből benneteket is kihívott azáltal, hogy meghívott a PKE közösségébe, családjába, társadalmába. Most ebből az egyetemi közösségből is ki hív, kit részben, kit teljesen, azért hogy egy újfajta kihívás elé állítson. Kit a továbbtanulás, kit a munka világába. Az Istenarc, a minősségre való hivatottság, a képesség, a tudás megvan bennetek. A küldetés és a feladat ma sem más, mint egykor volt: műveld és őrizd a partiumi, az erdélyi, a Kárpát-medencei magyar kertet, azt az életteret, amely előttetek van. A jövőt egyénként és közösségeként is ajándékba kaptátok, amelyet meg kell becsülni, szeretni, óvni, építeni, erősíteni kell. Helyreállítva azt, ami a történelem igazságtalanságai között megbomlott. Mondjátok el ott ahová mentek, hogy az érvényesülés útja nem idegen nyelven, nem a többségi társadalom nyelvén történik, hanem édesanyátok nyelvén, amelyiken meg tanultatok gondolkozni és beszélni, önmagatokat alkotóképesen kifejezni, megvalósítani. Magyarul. Mondjátok el másoknak is, hogy érdemes magyarul tanulni, tervezni a legalsóbb szinttől a legfelsőbbig. Mondom ezt most, amikor bennünket is a DEMOGRÁFIAI hullámvölgy démona fenyeget!
Merjetek hát kezdeményezők lenni, váljatok leleményes eszetek, megszerzett tudásotok segítségével életetek sorsformálóivá, mert az Élet is azt követeli meg tőletek a mindennapokban, hogy álljatok ki határozottan személyes, családi, közösségi életetek és érdekeitek mellett. Tudással, hittel és a bennetek lévő isteni szikra erejével a Lélek segítségével mindenre képes az ember, mert a Lélek megelevenít, az-az életet nemz, életet szül, talpra állít, erőssé tesz. Így van ez most is, amikor a nyugat alkonyából settenkedő korszellem a maga életszerűtlen, mindenre nyitott véleménydiktatúráját akarja reánk kényszeríteni, a természetellenest természetessé téve.
Néhány napja, június 4-én nem a vert nemzetet sirattuk, hanem a nemzeti összetartozást ünnepeltük, azét a népét, amelyik mindig képes talpra állni és feltámadni, ha hitéhez, gyökereihez ragaszkodik és önbecsülését megtalálja. Okos, intelligens nemzet fiataljai vagytok, nincs miért szégyenkeznünk, megalkudnunk vagy meghunyászkodnunk. Ne engedjetek semmilyen belső megosztásnak, mert Dsida Jenőt parafrazálva bármilyen is a melletted élő magyar, akkor is magyar! Ezért hát a melletted lévő szegényt és elesettet gyámolítsátok, segítsétek. A hamisat, az ármányt, a gátlástalanul ügyeskedőt, az igazságtalant megfutamítsátok.
Legyen szabad befejezni beszédemet a Magyar Művészeti Akadémia korábbi elnöke, dr. Fekete György szavainak parafrazált változatával: Az élet egy nagyszerű kihívás – Fogadd el, élj vele boldogan!
Nagyvárad-újváros, 2018. június 9-én
Dr. Pálfi József,
rektor
