Bálint Eszter
Mint Pilátus a krédóba, úgy került bele Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektora négy évvel ezelőtt egy anyagi és személyzeti gondokkal egyaránt küzdő felsőoktatási intézmény vezetői székébe. A bizalom helyreállításán kívül azóta a szakok és az infrastruktúra terén is jelentős előrelépések történtek. Pálfi József reméli, hogy előbb-utóbb nem leszünk „second hand polgárok”, és a román állam is beszáll a finanszírozásba. Az újrázni készülő rektorral múltról, jelenről és a jövő terveiről beszélgettünk.
– Amikor négy éve átvette az egyetem vezetését, mindent talált, csak ideálisnak mondható körülményeket nem. Anyagi és személyzeti gondok egyaránt voltak. De mindez ma már csak emlék, kívülről legalábbis most már úgy látszik, hogy minden rendben van. Hogyan sikerült újra a jó útra terelni a PKE-t?
– Nagyon örvendek, hogy így látszik. Nagyon remélem, hogy nemcsak kívülről látszik ez így. Belülről is egyre inkább érződik, hogy sikerült egy olyan egyenes mederbe terelni a belső folyamatokat, amelyek a rendezettség, a kiszámíthatóság, a tervezettség irányába mutatnak. Arról, hogy mi volt négy esztendővel ezelőtt: én magam is, mint Pilátus a krédóba, úgy kerültem bele – kezdetben kinevezéssel, aztán pedig választás következtében. Valójában nem a pénzügyi problémákkal – bár nyilván azok a leglátványosabbak, a leghangzatosabbak – kellett elsősorban foglalkozni, hanem a belső, szervezeti, szerkezeti kérdésekkel, amelyeket akkor kellett átlátni, újrafogalmazni, és meg kellett határoznunk a saját víziónkat, hogy merre akarunk haladni az egyetemépítés kapcsán. Pénzügyi problémák valóban voltak, de jó szándékú támogatóink is, és sikerült megegyeznünk a fenntartót képviselő Sapientia Alapítvány elnökségével – Kató Béla elnök úrral különösen –, akik maximális jóindulatot tanúsítottak irányunkban. Nyilván mindenkinek megvolt ebben a maga feladata, amit úgy érzem, hogy mindannyian el tudtunk végezni.
– Melyek az elmúlt évek legfontosabb tanulságai, hogy soha többé ne fordulhasson elő a négy évvel ezelőttihez hasonló mélypont?
– Nagyon jó lenne, ha soha többé nem fordulnának ilyesmik elő – valóban ez egy nagyon fontos szempont. De a fegyelmezett gazdálkodás, a rendszeres odafigyelés nagyon fontos. Nyilván egy egyetem nem rendezkedhet be arra, hogy ha valamit elindított, akkor annak úgy is kell maradnia. Állandó reformokra van szükség. Azt, ami jó, meg kell tartani, és azt, ami új vagy korszerű, be kell építeni a mindennapok rendjébe.
– Ha már beszéltünk a finanszírozásról, közismert, hogy az egyetem működését, fejlesztését a magyar állam finanszírozza. Történt próbálkozás arra, hogy a román állam is biztosítson pénzt egy olyan felsőoktatási intézménynek, ahol mégiscsak zömében a romániai adófizetők gyerekei tanulnak?
– Ez nagyon jó kérdés. Számtalanszor el szoktuk mondani, felvetjük, hogy a hallgatóink túlnyomó része romániai adófizetők gyermeke, éppen ezért bennünket is megilletne a román állam támogatása. Sajnos mind a mai napig erre nem került sor. Ezzel együtt mi reménykedünk, hogy egyszer talán ez is megvalósul, és nem second hand polgárokként, hanem valóban a magunk helyén, a magunk értékének megfelelően kezelnek bennünket.
– Az elmúlt évek során megvalósult a teljes körű intézményi akkreditáció. Ez tud segíteni ebben?
– Igen, hál’ Istennek közel harminc esztendő után – 1990 májusában alapították a Partiumi Keresztény Egyetem jogelődjét, a Sulyok István Református Főiskolát – eljutottunk oda, hogy minden alap- és mesterképzésünk – természetesen maga az intézmény is – teljes jogkörű akkreditációval rendelkezik.
– Évről évre új szakok indulnak, a mesterik köre is egyre bővül. És ezzel egy időben a hallgatók száma is egyre nő. Hogyan alakultak a számok?
– A szakstruktúra az elmúlt harminc esztendő során többször változott. Mindig figyelembe kellett vennünk, hogy milyen típusú szakemberek kellenek ebben a régióban, mi az, amit talpra tudunk állítani, el tudunk indítani, mihez van elegendő forrásunk – itt gondolok a humán erőforrásra, az infrastrukturális háttérre egyaránt. Ezek mentén mindig mérlegelni kellett. Kezdetben ugyebár vallástanárképzés volt, aztán jöttek a kettős szakok (vallástanár – szociális munka, vallástanár – német nyelv és irodalom). Ma azt mondhatom, hogy két kar, ezeken belül négy tanszék és tizenegy alapképzés van, többhöz pedig mesterképzés is társul. Ami a számszerűséget illeti, az mindenképpen nyomatékosan hangsúlyozható, hogy több mint 5500 hallgatónk volt az évek során, akik közül közel 4000-en oklevelet is szereztek. Közel 4000 magyar értelmiségit kiengedni az egyetem falai közül, ez mindenképpen dicséretes, ezért köszönet illeti a fenntartókat, az oktatókat, a kollégákat, akik ebben részt vettek, és természetesen a közösséget, azokat a szülőket, akik szívesen ide engedték vagy éppen ide irányították gyermekeiket.
– Most hány hallgató koptatja a PKE padjait?
– Három-négy esztendő mélyrepüléséből ma már kijöttünk. Korábban a 600-as tartományban volt a hallgatói létszám, most pedig 798-cal a 800-as tartomány küszöbéhez érkeztünk. Bízom benne – bár a demográfiai mutatók egyáltalán nem bennünket segítenek –, hogy ezt a számot lehet még növelni. Persze ehhez elsősorban az kell, hogy azok, akik itthon érettségiznek, ne más országok egyetemeit válasszák.
– A szakok számának gyarapodása is bizonyára hozzájárul az egyetemisták számának bővüléséhez.
– Így van. Úgy gondolom, hogy olyankor kellett egy szak esetében kimondanunk azt, hogy „újratöltjük”, átalakítjuk, vagy éppen újat indítunk helyette, amikor az a szak már valójában kifutott.
– Itt most arra utal, hogy néhány éve megszüntették a filozófia szakot?
– Igen, vagy például a vallástanáriról. Akik már elérték azt a számot, ami felett már meglehetősen nehéz a képzettségnek megfelelő munkahelyen elhelyezkedni. Újragondoltuk az elképzeléseinket, megegyezéseink vannak elsősorban a Debreceni Egyetemmel, de megállapodásra készülünk az Óbudai Egyetemmel, tervezés alatt állnak más egyetemekkel is szerződéskötések különböző szakok, képzések létrehozatalára. Ami talán a legújabb és leghangsúlyosabb: a vidékfejlesztési-agrármérnöki és a gépészmérnöki szakot tervezzük, első lépésben a Debreceni Egyetem kihelyezett képzéseiként, de bízom benne, hogy a legrövidebb időn belül, amennyiben működőképesnek bizonyulnak, saját szakjainkká válnak. Ami fontos, hiszen nem külföldre vagy éppen az anyaországba szeretnénk hallgatókat képezni, hanem itthonra, ehhez pedig hazai oklevelet érdemes adnunk. Ugyanilyen nyomatékosan hangsúlyozom a magánének szakot, amelyik új szakként indul, és Molnár Levente világhírű bariton bábáskodik a szak létrehozatalán itt, Nagyváradon, mi pedig örömmel adunk neki helyet. Lesz ugyanakkor fordító-tolmács mesterképzés – fontos, korszerű, szükségszerű. És több elképzelésünk van még, szeretnénk olyan „piacos” szakokat is indítani, amelyeket a mai fiatalok szívesen választanak.
– Például? Vagy korai erről beszélni?
– Most még korai, mivel ezek a megegyezések előkészítés alatt állnak, és addig nem illik beszélni róluk.
– Szóba jöhet esetleg a jövőben jogász- vagy orvosképzés?
– A PKE ugyebár szerves része a Sapientia alapítványi rendszernek, így ezekkel a kérdésekkel mi csak akkor foglalkozunk, amennyiben ez rendszerszinten felmerül. Ilyen megkeresések irányunkbanem érkeztek. Jogászképzés ráadásul van Kolozsváron, így nem is célszerű nekünk is ugyanolyan szakot indítanunk.
– Alap- és mesterképzésről már esett szó. Doktori iskola beindítása szerepel a tervek között?
– A doktori képzésről természetesen nem mondhat le egy egyetem, de ahhoz megfelelő számú habilitált docensre, professzorra van szükség. Bízom benne, hogy rövid időn belül ez is meglesz, addig pedig tárgyalásokat folytatunk más egyetemekkel, akikkel közös doktori iskolákat tudunk indítani. Van is egy doktori képzésről szóló együttműködésünk az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel.
– A képzés maga Váradon zajlik?
– Nem, ez elsősorban Budapesten zajlik, de a mi célunk, hogy a képzések itt (is) történjenek. – Infrastrukturális szempontból is nagy előrelépés történt az elmúlt négy évben, hiszen felépült egy korszerű új épület, az egyetem tulajdonába került az egykori püspöki székház. Egyetemi campus építése szerepel most a közeljövő tervei között. Elárulna részleteket?
– Az elmúlt négy esztendőben nemcsak az egyetem belső bizalmának helyreállításával, nemcsak az anyagi stabilizálással kellett foglalkozni, hanem az egyetemi struktúrának az átszervezésével is, és emellett egy stabil jövőképet is fel kellett vázolnunk. Ennek pedig szerves része az infrastrukturális fejlődés, amire nagyon nagy szükségünk van. Köszönhetően a finanszírozónak, a magyar kormánynak, sikerült még további épületeket megvásárolnunk, és – halkan mondom – ezek a folyamatok most is zajlanak, apránként vásárolgatunk kisebb-nagyobb lakrészeket, és itt, a Partium, Nagyvárad szívében szeretnénk a Partium-campust létrehozni. Jól haladunk ezzel a munkával.
– Helyszínileg hol képzeljük el ezt a campust?
– Ezekben az épületekben, ahol most vagyunk, és a környező utcákban még vannak olyan épületrészek, amelyeket mindenképp szeretnénk megvásárolni.
– Milyen más fejlesztési tervek vannak?
– A felsoroltak elegendő feladatot rónak ránk, ezeket szeretnénk rendbe tenni, mert ezeknek az épületeknek egy része régi ingatlan. Amikor ezeket rendbe tettük, tovább gondolkodhatunk, mert nyilván akkor lehet tovább gondolkodni, ha nő a hallgatói létszám. A hallgatói létszám a legfontosabb, és a minőség. Mert ha minőségi munkát tudunk végezni, akkor az növeli a hallgatói létszámot, egyértelművé teszi, hogy tényleg egy szellemi erőtér a Partiumban ez az egyetem.
– Mekkora hallgatói létszámot tűztek ki célul? A határ a csillagos ég, vagy van egy szint, ami fölé már nem kívánkoznak?
– Én abban bízom, hogy évek alatt sikerül feltornázni a hallgatói létszámot 1200–1500 közé, de hangsúlyozom, hogy ebben a demográfia nem a barátunk. Azt viszont nem zárom ki, hogy a kelet-magyarországi régiót is meg tudjuk szólítani, és tudunk olyan oktatási alternatívát kínálni, amely nagyon sok anyaországi hallgató számára is megfelelő képzési lehetőség lehet.
– Gondolom, épp erre utalt, amikor minap egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a PKE a régió szellemi erőterévé szeretne válni.
– Ez a régió nem kimondottan a mai politikai demarkációs vonalakhoz köthető, hiszen a Partium olyan történelmi-területi entitás, amelyik hosszú évszázadokon keresztül meghatározó szerepet játszott a Kárpát-medencében. És miért ne mernénk a demarkációs vonalon túl élőkben is gondolkozni, ott is megszólítani a diákokat, számukra is lehetőséget kínálni? Hiszen összetartozunk.
– Nem lehet könnyű a Debreceni Egyetemmel felvenni a harcot.
– A legkevésbé sem harcról van szó, még csak versenyről vagy versenyhelyzetről sem, ellenkezőleg, közös munkáról a közös ügy érdekében. Van egy kedves mondása Gyökössy Endrének: Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb, amire nézek, az vagyok.” Tehát nekünk nem azzal kell foglalkozni, hogy mekkora a Debreceni Egyetem, reálisan látjuk a helyzetet. Kezdettől fogva szoros a partneri kapcsolat közöttünk, sok segítséget kaptunk tőlük, nagyon jó az együttműködésünk. De nyilván nekünk megvan a magunk sajátos feladata, küldetése, és én azt gondolom, hogyha minőségi munkát végzünk, és azt következetesen tesszük, akkor sokak számára szimpatikusak leszünk.
– Március 10-én rektorválasztás, ön az egyedüli jelölt. Milyen tervekkel, célkitűzéseknek készül nekivágni a következő négy esztendőnek?
– A terveket, célkitűzéseket, mondhatom nyugodtan, hogy belső konszenzussal, széles körű konzultációval készítettük elő a kollégákkal. Az egyetemi intézményi kultúra építése további meghatározó szempont. És nyilván új pászmákat is akarunk nyitni. Elképzeléseinket amúgy az egyetem honlapján elérhető, közel 20 oldalas rektori menedzseri tervben foglaltuk össze. – Kiemelne néhány fontosabb, meghatározó pontot?
– Eddig – beleértve a közelmúlt válságos időszakát – a hangsúly arra esett, hogy legyen egy magyar egyetem a Partiumban. Intézményünk sikeresen kilábalt a nehéz helyzetből, megmutatta élni akarását, életképességét, ezért szükségessé és időszerűvé vált a továbblépést jelző hangsúlyváltás: még inkább egy valódi közérdeket szolgáló universitas legyen. Az egyetemünkön folyó magyar nyelvű képzésekkel, a PKE chartája és küldetésnyilatkozata értelmében továbbra is lehetőséget fogunk biztosítani a magyar fiataloknak arra, hogy helyben tegyenek szert nemzetközileg is versenyképes tudásra, és így a szűkebb és tágabb társadalom sorsformáló, hasznos tagjaivá válhassanak. Ehhez elengedhetetlen az oktatás, és különösen a tudományos kutatás színvonalának folyamatos javítása, a fejlesztés és innováció feltételeinek megteremtése. Folytatni szeretnénk a 2016-ban elkezdett reformokat, a következetes egyetemépítést mind a további fejlesztések, mind pedig a hatékony működtetés terén, hogy egyetemünk még inkább egy versenyképes és hosszú távon fenntartható, minőségi oktatást biztosító, korszerű tudományosságot művelő, az erdélyi magyar társadalmat hatékonyan szolgáló intézménnyé váljon.
– Milyen PKE-t szeretne látni négy év múlva?
– Szeretném, ha azt mondaná a PKE-ről a közeli és szélesebb körű társadalom, hogy jó oda menni, egy jó kis egyetem, egy jó egyetem, ahol fel lehet készülni a jövőre, és korszerű, magas szintű képzést ad, amivel lehet boldogulni.