A nagyböjti koncert, Takács Szilvia csembalóművész előadása, melyet március 18-án tartott a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében, megtekinthető az alábbi linken:
Nagyböjti hangverseny és hangszer-különlegesség Nagyváradon
A Partiumi Magyar Művelődési Céh szervezésében Joseph Haydn A Megváltó utolsó hét szava a keresztfán című művének fortepiano-változatát hallhatja a nagyváradi közönség.
A nagyböjti koncertet Takács Szilvia csembalóművész előadásában hallgathatják meg az érdeklődők, március 18-án (pénteken) este 7 órától a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. Az előadás közben Pálfi József református lelkész olvas fel alkalomhoz illő elmélkedéseket. A hangversenyt követően az egyedülálló hangszer-különlegesség közelebbről is megtekinthető. A belépés díjtalan.
A műről
A délspanyolországi Cadiz városában van egy híres barlangtemplom, a Santa Cueva. Innen kapott felkérést Haydn egy zenekari mű megírására 1785-ben. A felkérő levélben pontosan leírták számára a ceremóniát. A nagyhéti szertartás alatt fekete lepellel teljesen beborított, csupán egy lámpa fényénél megvilágított templomban délben bezárultak a kapuk, és megszólalt a muzsika. A püspök a szószékre lépett, felolvasta a keresztre feszített Jézus első mondását, és elmondta arról gondolatait. Lejött a szószékről, és az oltár előtt hosszan térdre borult. Ekkor csendült fel a meditatív zene, melynek alcímeként Haydn ezt fogalmazta meg: "Hét szonáta bevezetővel, s a végén földrengéssel."
A mű még Haydn életében a legismertebb és legtiszteltebb műve lett. 1787-ben elkészítette vonósnégyes- és fortepiano változatát, később énekszólamok hozzáadásával oratóriummá is kibővítette.
Az előadóról
Győrött született. Zeneiskolai tanulmányai alatt több zongoraverseny és szolfézsverseny díjazottja volt. A zenei pályára való tudatos készülése már ebben az időben elkezdődött. A konzervatóriumot zongora és zeneszerzés szakon végezte el Győrben. 1986-ban diplomázott zeneelmélet - szolfézs szakon. 1993-ban férjével zeneiskolát alapított, melynek jelenleg is igazgatója.
1996-ban az első Magyarországon szervezett Régi Zene Nyári Akadémián Leon Berben-nél kezdte el csembalótanulmányait. Ezt követően több régi zenei kurzuson vett részt, ahol tanárai voltak: Spányi Miklós, Ketil Haugsand, Malcolm Bilson.
A budapesti Zeneakadémián Horváth Anikó osztályában 2008-ban szerzett kitüntetéses csembalóművész diplomát. 2006-tól folytatott fortepiano tanulmányokat. Részt vett több hazai kurzuson - ahol Spányi Miklós és Malcolm Bilson által mélyítette el fortepiano tudását. További tapasztalatgyűjtés végett Malcolm Bilson fortepiano kurzusán vett részt az Amerikai Egyesült Államokban Ithaca-ban a Cornell Egyetemen.
Zeneakadémiai évei alatt megalapította a Clavier Duo együttest, mely a négykezes és kétcsembalós, illetve fortepianora írt művek bemutatását tűzte ki célul.
Közreműködője volt a Musica Profana régizenei együttesnek, a Marquise együttesnek, valamint rendszeres kísérője énekeseknek, hangszereseknek.
A 2010-es Csíkszeredai Régizenei Fesztivál énekkurzusának korrepetitora és 2010-től folyamatosan a Győri Reneszánsz és Barokk Hét keretein belül megrendezett kurzus csembaló- és fortepiano-tanára.
Rendszeresen játszik hazai és külföldi koncerteken szóló- és kamaraprodukciókban. 2012-ben kijutott a Japánban, Kofuban megrendezett 25. Nemzetközi Régizene Versenyre. Repertoárja a korabarokktól a klasszikus korig terjed. Kiemelten foglalkozik Haydn billentyűs műveivel, melyekből két szóló és három kamara CD-lemezt készített.
A hangszerről
A régi korok emlékét idéző, ma már kifejezetten ritkaságnak számító billentyűs hangszer, a fortepiano, a klasszikus zenei korban élte virágkorát. A hangszer a mai modern zongora őse, ebből fejlesztették ki több mint két évszázadon át a ma használatos hangszereket.
A hangszer, illetve a kalapácsmechanika feltalálása az 1700-as évek elejére tehető. Bartolomeo Cristofori, aki Firenzében a Medici-család hangszerésze volt, kikísérletezte az első, kalapáccsal megszólaltatható billentyűs hangszert, melynek neve a dinamikai árnyalás lehetősége végett „gravicembalo con piano e forte”, röviden fortepiano.
1711-ben egy cikk jelent meg az újításról egy olasz napilapban, amit 1725-ben közölt le egy német zenei folyóirat. Ezt a leírást ismerte meg Gottfried Silbermann német hangszerkészítő, aki továbbfejlesztette a hangszert. Az új hangszerből a porosz király, Nagy Frigyes is rendelt.
1747-ben Johann Sebastian Bach a királynál tett látogatásakor ki is próbálta és elismerően nyilatkozott róla.
Az 1780-as évektől Bécsben egymást érték a hangszerkészítő műhelyek, fellendült a fortepiano-készítés. Joseph Haydn-nak 1788-tól lett saját fortepiano-ja Wenzel Schantz műhelyéből.
A koncerten megszólaló 2009-ben épített fortepiano egy 1795-ös hangszer másolata. Az eredeti hangszer egy angol kastélyban található, készítője pedig Johann Schantz. Wenzel és Johann Schantz testvérek voltak, akik Bohémiából vándoroltak Bécsbe, ahol hangszerészműhelyt nyitottak. Wenzel korai halála után a fiatalabb Johann vette át a műhely vezetését.
Elmondható tehát, hogy Haydn zenéje leghitelesebben Schantz-fortepianón szólaltatható meg, hiszen neki is ebből a hangszerépítő műhelyből volt a hangszere, ilyen hangszeren komponálta késői billentyűs darabjait.
Ez a zene, amit erre a hangszerre írtak a bécsi mesterek, – többek között Haydn is –, ornamensekkel teli, éles frázisvégekkel, megszámlálhatatlan szünettel, lélegzetvétellel gazdagon artikulált, beszélő, éneklő muzsika.
A muzsikálás nem a romantikus zene nagy íveinek léptékében sodródik, hanem a motívumok gondos megformálásával halad előre. Amit a fortepiano a mai zongorával szemben nem tud, arra egy kamaraterem légterében nincs is szükség.
Az 1785-ben komponált, eredetileg zenekarra írt, A Megváltó utolsó hét szava a keresztfán c. mű fortepiano átirata 1787-ben készült el. A magasztos mű méltóképpen szólal meg az intim, személyes hangvételű hangszeren, mely még Haydn életében leghíresebb műve lett.
