Keresztyén Testvérek Kedves barátaim a Krisztus Jézusban! – A Kolozsvári Protestáns Teológiát, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudomány Egyetemet és a Partiumi Keresztény Egyetemet együtt képviselő Pro Bono Publico Egyetemi Konzorcium nevében köszöntöm tisztelettel az RMDSz 16. Kongresszusán megjelent képviselőket, valamint a határon innen és túlról érkezett vendégeket. Még soha nem gondolkoztam el a kongresszus szó jelentésén és eredetén, ezért megnéztem a görög szótárt, mely szerint a con – grego, grex szókapcsolat alapvetően egybe, összeterelt nyájat jelent. A nyáj és jelen esetben a nyájat képviselők vagy pásztorok mindenkor valamilyen szükséges, hasznos legeltetés vagy éltetés, terelés, megtartás céljából jönnek össze és -egybe, egy felelősségteljes, értékelvű és helyes képviselet vagy inkább szolgálat okán. Legyen ez a mostani egybegyülés, tanácskozás is annak az alkalma, amikor olyan érdemes viták, bölcs elképzelések, hasznos döntések és jó választások születnek, melyek a nyáj életének egészére lesznek majd hatékonyan jóhatásúak.
A zsidó-keresztény kultúra és civilizáció alapjainak lerakásában kulcsszerepet játszó Pál apostol, az apostoli vagy küldötti, megbízotti munka kapcsán mondta azt, hogy a világ egyáltalán nem veszélytelen, de látványos színpadára lettek állítva. Isten emberének szavait parafrazálva, nem a páli, de más értelemben, ma itt, az adott helyekről és közösségekből érkezők, a közös ügy képviselőiként, küldötteiként, ügyintézőiként vannak jelen. Minden jelenlévő jól tudja azt, hogy ma egy olyan korszakban kapott, hosszabb-rövidebb időre szolgálati feladatot, amikor a történelem nagyon felgyorsult és megsűrűsödött. Sőt minden mozgásban van és semmi sem marad változatlan, – ha valamikor érvényes volt az efezuszi Hérakleitosz egykor írt gondolata, akkor ma igencsak az. Igen, mert egy szédületesen gyors, kiszámíthatatlanul és neuralgikusan robogó, mozgó, formálódó világban kell helyes és jó válaszokat adni a közösségeinket érintő korkérdéseinkre. Érezzük ezt mindnyájan, de ki-ki talán leginkább a maga szakterületén, amelyen naponta meg kell küzdeni a különböző kihívásokkal. Én legtöbbet erről éppen az oktatás vagy a felsőoktatás sajátos küzdelmei kapcsán beszélhetnék, akár az eddig elért, akár a kitűzött és még elérendő célok okán.
Egy sokszínű romániai társadalomban élő magyar nemzetközösség csakúgy, mint a mindennapi vívódások között élő egyes ember, azoktól vár normális értékrenden alapuló válaszokat egzisztenciális, sors- és életkérdéseire, akik bármely területen, de szolgálatban vannak a nyilvánosság agóráin, katedráin. Semmilyen krízisekben sem könnyű megállni, megmaradni, de nem is lehetetlen. Ehhez, miként a Hérakleitosz (majdnem) kortárs Zarathusztra is tanította helyes gondolkodásra, helyes szólásra és helyes cselekvésre van szükség. Manapság is ezekkel kell megtanulni jelen lenni, élni benne, aktívan részt venni és a kérdésekre életes és reményteljes válaszokat adni. Azt, hogy a szédületes sebességű mozgások okán merre fordul életünk kereke a korszakos jelentőségű és beláthatatlan változásban, azt ma még aligha tudjuk megmondani. Azt viszont igen, hogy biztos pontokra, tervezhető kiszámíthatóságra és hiteles munkára van szükség.
Miközben a különböző kisebb és nagyobb méretű – lokális és globális – konfliktusok között lépegetünk, aközben igen felgyorsult változások és választások között egyensúlyozgatunk. Ebben pedig pontosan kell tudni, miként Urunk is tanította, hogy honnan jöttünk és hová tartunk, mert aki ezt tudja, az helyénlévő önazonossága okán azt is tudja, hogy kihez tartozik és adott időben és helyen mi a feladata.
A jelenkor kis és nagy színpadjain sajátos dráma játszódik. A drámában, mely eredeti jelentése szerint cselekvést, tennivalót, kötelességet jelent, nyugodt lélekkel és felkészült szellemmel kell részt venni. Ebben pedig biztos és megtartó pont az Örökkévalóhoz kötő hit. Ezért vissza kell térni a hit-alaphoz, mert ha megvan a mindenkor megtartó örökhöz kapcsoló-, kötő hit, akkor minden egyéb nemes földi cél megvalósításához is kerül elég hit a kitartásra. A változásban a változhatatlanra, a mulandóban a maradandóra és mindenkor az abszolút érték(rend)re kell rámutatnunk, mely(ek) bármely élethelyzetben a valódi viszonyítási és azonosulási sarokpontra mutatnak. Ennek gondolatiságában kell a másik embert is megkeresni és megtalálni, ebben kell meghallgatva megértve és képviselni, szolgálva segíteni életes céljaik megvalósításában.
Legyen a Kongresszus értékek védő és képviselők szövetségének alkalma. Kísérje áldás a Kongresszus tagjait, vendégeit és megválasztandó elöljáróit, hogy szolgálatunk a nyájért teljesebb legyen!
Dr. Pálfi József, PKE rektora,
Temesvár, 2023. április 28.