Rektori székfoglaló, tanévnyitó és programbeszéd

Egyetem legyen!

Rektori székfoglaló, tanévnyitó és programbeszéd

Partiumi Keresztény Egyetem – 2016. október 14.

Dr. Pálfi József egyetemi docens

Jézus mondta:„én élek, és ti is élni fogtok.”

János ev. 14,19/c

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim a Krisztus Jézusban!

Kedves Kollégák, Hallgatók, Egyetemünk polgárai!

Mélyen tisztelt Vendégeink!

Mindenkit szeretettel köszöntünk e helyről, ahol élettel szeretnénk megtölteni a termeket, és ahonnan a János evangéliumára hivatkozva üzenjük az akadémiai világnak és a társadalomnak, hogy hitünk szerint a mindennapi élet értelme Jézus Krisztus ígéretében rejlik. Tudományos tevékenységünk is csak azért fejlődhet a jövendőben, mert Jézus így szólt egykoron: „Én élek, és ti is élni fogtok” (János ev. 14,19/c). E hit nélkül lehetetlen tetszeni Istennek!

Ünnepi megszólalásunk a transzilvanista felismerés kettős vonalvezetését követi: az amit „kell” és az „amint lehet” közötti követelmény és feszültség között egyensúlyozást. Híveink egyfelől az aktuális helyzetünk sajátosságából adódó programbeszédre számíthatnak, másfelől pedig hagyományos tanévnyitó beszédet tartunk. A kettős kitekintés szervesen kapcsolódik egymáshoz a rektori székfoglalónk keretében. Különben Bethlen Gábor fejedelemtől származik az említett alapgondolat, amely egykoron így hangzott el: „Nem mindig lehet megtenni azt, amit kell, de mindig meg kell tenni azt, amit lehet.”

1. Egyetemünk sajátos pályát futott meg mindezidáig. Teljesebb igényű egyetemtörténetünknek megfelelően valójában 1557-ig mehetnénk vissza, egészen az illustris váradi schola megalapításáig, amelynek a török pusztítás vetett véget 1660-ban. Ám erre most nincs lehetőségünk, hanem mindössze 1990-ig tekintünk vissza, amikor Nagyváradon, a Sulyok István Református Főiskolán újra kezdetét vette a magyar nyelvű egyházi és világi kettős felsőoktatás. A Főiskola a millennium esztendejében magánegyetemként működési engedélyt nyert, majd pedig 2008-ban jogutódja, a Partiumi Keresztény Egyetem (köv. PKE) hivatalos akkreditációt kapott, így lett a mai Romániában, időrendi sorrendben az első államilag is akkreditált magyar nyelvű felsőoktatási intézmény.

Amennyiben a Könyvek Könyvében olvasható zsoltáros szavait („Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.” Zsolt. 90,4) örök evidenciaként fogadjuk el és abból kiindulva mérjük az időt, akkor ez a bő negyedszázad aligha nevezhető számottevőnek, jelentősnek. Mondhatnánk, hogy sem emberi, evilági sem pedig isteni, örökkévaló mértékkel mérve nem az. Ezzel együtt mégis úgy gondoljuk, hogy ezt a bő huszonöt esztendőt ki- és meglehetett tölteni minőségi és mennyiségi szempontból olyan tartalommal, amelyről érdemes, sőt a kell, imperatívuszával lehet ma beszélnünk. Így van ez még akkor is, ha különböző típusú vagy méretű válságok próbálták is meg ez alatt a periódus alatt. Természetesen a PKE sem lett csak úgy. Szülői, bábái a kronos és a kairos szerencsés és teremtő egybeesésének metszéspontjában találkozva, sőt közös ügyszeretetben és mandátumos küldetésben egymásra találva végezték el intézményteremtő feladatukat. Nagyváradot ugyan kevésbé tartja számon a történelem úgy, mint egyetemvárost, és az is tény, hogy olyan tudományegyetemmel, mint a két legközelebbi szomszédunk - Debrecen vagy Kolozsvár - soha nem rendelkezett, ám a felsőoktatás különböző formái, szintjei, mint kísérletek és hosszabb-rövidebb ideig tartó konkrét megvalósítások többször is helyet követeltek maguknak a történelem színpadán.

Meggyőződésem, hogy a váradi egyetemgondolat mögött is egy mindenkor szüntelenül munkálkodó, legmagasabb szintű életaktivitás (Sebestyén Jenő) állt és áll most is. Az egykor kapott mandátum ma is konkrét, korszerű, egyértelműen artikulált feladatokra sarkall és a mindkor újraértelmezendő és helyére kerülő Isten-ember-világ hármas viszonyrendszerében ma is felelős döntés elé állít. Itt a Partium szívében, Erdély kapujában: Nagyváradon.

2. A vezérigeként idézett szentírási rövid jézusi bibliai vers eredeti szövegében a dzóé, az-az az élet kifejezése nagyon mély és gazdag tartalmú, amely vonatkozik arra is, amit mi földi képletben értünk alatta, de elsősorban és főképpen arra, ami az Isten sajátja, amelyet „örök életnek" szoktunk mondani. Ezt röviddel azelőtt mondta hitünk Ura, Krisztus, hogy kivégezték volna a kereszten. Földi halála előtt azonban a Benne bízóknak, az élhető életet élni akaróknak olyan konkrét reményt ígért, amely már itt a földön is elkezdődhet, és az örökkévalóságban teljesedik ki. Igen, a remény ígéretét, mert az ígéret az mindenkor túlmutat az emberi lehetőségeken. Tudjuk, hogy akik Benne hisznek és bíznak, „azokat már most új életre támasztja” (HK 45.) és azokat életet fakasztó, művelő és megőrző erővel ruházza fel.

Hitünknek, szellemiségünknek és ebből fakadóan munkánknak ez a kettős életprogram adja az alapját. Van tehát egy hosszú távú és ennek megfelelően, ebbe szervesen belekapcsolódva egy rövid távú programunk. Az elsőről mondhatnám örökkévaló, túlnani, láthatatlan, a másodikról pedig azt, hogy ideig való, látható. A második csak az első függvényében, szellemében érvényes és vállalható, és miként a szférák világát a lelki, a pneumátoszféra (Farkas József) járja át vagy öleli át, ezért nem is történhet a kettő egymástól függetlenül. Hiszem, hogy Istennek volt és van is terve az egész világgal, amely kiterjed az egész univerzumra. A világterv pedig a világrendre tekint. Ezt a világrendet a krisztusi rend uralmának helyreállása jelenti. Ebben pedig mindenkinek van személyes, akár Isten-munkatársi feladata. Nekünk is, itt a Partiumban.

3. Egyetemünk identitását és ebből fakadóan küldetését és betöltendő feladatát a nevében is benne lévő két kulcsfogalom adja: partiumi és keresztény. Először ezekről fogok beszélni, illetve ezekből indulok ki. A sorrendet azonban felcserélem, mivel a másodikról már részben beszéltem, így a korábbiakkal összekapcsolom és azt röviden lezárva térek rá a másodikra.

3.1. Keresztény. Népünk, nemzetünk múltja arról vall, hogy az egyetemek létrehozásában és működtetésében a keresztény jelenlét mindenkor jelentős, kulcsszerepet játszott. Az élni akaró nemzet a szellemi sziklavárak megszervezésében, fenntartásában, működtetésében rendszeresen merített a kereszténység éltető forrásaiból (Gaál Botond). Ma az eresztékeiben megbomlott globális és lokális világunk egyre inkább a bibliai, Istentől távol került posztmodern-pusztaságon találja magát. A haza- vagy visszatérítésen és a Reményik Sándor-i „eltemetett istenarc” kibányászásán munkálkodók mindenkori szűk rétegének igencsak alkalmas intézményes kerete és veteményes kertje az egyetem. Az Imago dei-t eljátszott, szabad akaratában meggyengült, az igazságot szem elől tévesztett ember felemelkedésében az oktatási-tudományos szellemi erőtér, az iskola vagy egyetem minden időben kardinális szerepet játszik. Az Anyaszentegyház közösségében hasonló módon gondolkodókkal együtt hiszem, hogy így van ez itt és most is. Egyetem-továbbépítő munkában legyen tehát Isten a legfontosabb szellemi kötőanyag, és az Ő nyomában - a kinyitott Szentírással világosító, lámpásként munkálkodó Anyaszentegyház - az első és legfontosabb partnerünk. Hamvas Béla után szabadon, ne szurrogátumokra nézzünk és tőlük várjuk az üdvösséges útmutatást és tanácsokat, hanem egyedül Istenre.

3.2. Partiumi. Meggyőződésem, hogy az Alapítók nem véletlenszerűen vagy ötletszerűen ragasztották a keresztény jelző elé a Partium megnevezést. Úgy gondolom, hogy ezzel az irányt, a célt és a tartalmat is megjelölték. A Partium, mint önálló és szerves régió a paramétereit tekintve is nagyon komoly lehetőség. Bár a földrajzi behatárolása még a szakemberek között is vitatott, de tény, hogy a Partium (Szatmár, Szilágy, Bihar, részben Arad és velük kiegészülve Máramaros) minden időben egy országrésznyi régió volt. Földrajzi, kulturális, szellemi, vallási, nyelvi identitását illetően Kelet-Magyarországhoz, pontosabban a Tiszántúlhoz tartozott, annak keleti folytatása, ám ezzel együtt egy önálló identitással rendelkező közösséget foglal magába. Területileg is igen számottevő a maga több mint 25000 négyzetkilométerével. Az utolsó népszámlálási adatoknak megfelelően a magyar lakosság számaránya is valamivel több, mint 400.000, amely így az erdélyi magyarságnak körülbelüli egyharmadát adja.

Ennek a partiumi résznek, ma az egyetlen magyarul is oktató felsőoktatási intézménye a PKE. Itt nincs magyar konzulátus, egyéb tudományos, művelődési, kulturális, szellemi, gazdasági erőközpont. Az anyaországi és az erdélyi világ között, illetve a két nagy (Kolozsvár és Debrecen) tudományegyetemi centrum között a Partium, a PKE a természetes módon összekötő kapocs.

A népi terminológia szerint az egykori Érmellék, de valójában az egész Partium a Kánaán földjének számított, mivel itt minden lehetőség és feltétel adott volt az élhető élethez, itt minden megtermett, amire szükségük volt az embereknek, a családoknak. Ám mára az Érmellék, illetve a Partium szerves és egységes világát a múlt század politikája szétszórta, tönkretette, és ma nagyon sok minden hiányzik innen, ami a jövőt, az érdemes itthon maradni gondolatát és érzetét garantálná: elsősorban a szakemberek, valamint az infrastrukturális és gazdasági beruházások.

Mire van szüksége ma Partiumnak? Semmiképpen sem tengeri halsegélyre, hanem érmelléki vagy Pece-parti hálóra és arra, hogy a kor kihívásainak megfelelően megtanítsák halászni az itt élőket. A régióban a falut és a kisvárosokat kell megtartani. Nem a tájidegen cégeknek kell gyors pénztarhálási lehetőséget biztosítani, hanem munkahelyeket kell teremteni, hogy itt maradjon a fiatal a szülőföldjén és ne menjen el külföldre szolgának. A fiatalok elidegenedtek a saját környezetüktől, kertjeiktől, mikrotársadalmuktól és apró pénzért elszegődtek a nagy cégek szolgáivá. Másfelől pedig a földrajzi helyzetéből adódóan a természeti adottságok kínálta lehetőségekből kell kiindulni. Gondolok itt elsősorban a mezőgazdaságra, a kertészetre, a zöldség- és gyümölcstermesztésre (ezen belül is a szőlészet-borászatra, Széchenyi István a minőségi bakatort ezer hektoliter számra az Érmellékről továbbította Pestre, Budára és még tovább). Erdőiről, tengernyi mezőiről, rétjeiről és a termálvízben való gazdagságáról még nem is beszéltem. Harmadszor pedig az állattenyésztésre (egykor egy-egy faluban 800-1000 feletti volt a szarvasmarha, a sertés és a baromfiállomány, ma nincs 50 sem). Szerény kivétellel sajnos ma mindent importálunk. Negyedszer a lakosságot egykor kiszolgáló és annak munkát biztosító kisipar hiányára kell gondolnunk vagy annak a néhány nagyipari parknak a potenciáljára, amelyek szintén lehetőséget biztosítanak, de csak a jól, szinte egyetemi szinten képzett munkaerőbázisára.

Mire van szüksége ma Partiumnak? - A realitásokra és a szükségre kell figyelni, a hiányok pótlására, megoldására kell tehát összpontosítanunk. Cél az, hogy legyen munkahely, hogy érdemes legyen itt maradnia, dolgoznia a fiatalnak és főként arra, hogy éljen meg belőle. Éppen ezért a kissé magára maradt és elhanyagolt régiónak átütő és lokális érdekeltségű befektetőkre és befektetésekre, beruházásokra, valamint fellendülést szorgalmazó tudatos fejlesztésre és felzárkóztatásra van szüksége. Meggyőződésünk, hogy az egyetem akkor nem lesz öncélú tudományt művelő társasággá és akkor nem mozog majd szervetlen légüres térben, valamint akkor tölti be korszerű küldetését, ha ma hasznos és életet generáló elméleti és gyakorlati tudományt művel. Ebben pedig korszerűen és minőségi módon képzett szakembereket enged ki padjaiból.

Van azonban még egy egyáltalán nem elhanyagolandó szempont. Látnunk kell, mert ez a realitás, hogy a magyarság komoly hányada elmenőben van, a román populáció betelepítése lelassult, illetve már nem akkora intenzitású. Kulcskérdés a cigány lakosság növekedése, az iskolázatlanságuk, az elmaradottságuk. Ebből következik a mi másik feladatunk, mégpedig az ő felemelésük, felzárkóztatásuk, amelyben nekünk kell új oktatási formákat számukra kitalálnunk. Nem szabad elfelednünk azt, hogy a régióban élő fiatalok számára ez az egyetlen lehetőség a magasabb szintű iskolázásra, ezzel együtt pedig a felemelkedésre.

Konklúzióként úgy gondolom, sőt meggyőződésem, hogy PKE-nek most lassan a válságból való kikanyarodása után ki kell nyitnia az ajtait, ablakait és közös érdekünk kapcsán asztalhoz kell ülnünk minden olyan testülettel, szervezettel, akik partnereink lehetnek, és akiknek mi lehetünk a legfontosabb partnerei a Partium régió szolgálatában, felemelésében. Gondolok itt az (felekezetközi) egyházi, tanügyi, kulturális és művelődési, a gazdasági és pénzügyi, a szolgáltatói, a magánvállalkozói, az állami szféra és a politikai képviseletekre. Tudatosan és jól összehangoltan kiépített kapcsolatrendszerre a régió középiskoláival, hogy a két szint egymást húzza és tolja előre a felemelkedés útján!

Nehogy félreértsen bárki is: az, hogy célirányosan Partiumról beszélek, nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag partiumiaknak szólna a mi egyetem-jövőnk. Sőt, olyan egyetemben gondolkodunk, amely egyre több szakjában, képzési formájában, határon innen és túl is egyre kívánatosabb lehet, amelyet minőségi mutatóin túl más, egyéb többletéért is szívesen választják mások is.

3.3. Egyetem. A PKE tehát – a Partium történelmi régiójának az egyeteme. Így a keresztény gondolat és küldetés talaján megfogalmazott egyetem és régió egymás identitás-meghatározói, sőt egymás viszonyának alakítói is. Itt az egyetemnek kell sorsformáló szellemi centrummá, tudományos erőtérré és eszközzé válnia.

Mi az egyetem? – az Universitas egyfelől a tanár és tanítvány közössége, ahol tudás és morális érték transzfúzió történik. Itt mind a tanárnak, mind a hallgatónak „minősített felelősségvállalással kell közösséget alkotnia” (Gaál Botond). Másfelől a különböző elméleti és gyakorlati szaktudományok egyetemessége, azaz universitas scientiarum. Ezek tudatában és ismeretében tervezünk és építkezünk. Az egyetem nem valakinek a tulajdona, ez nem egy magán vállalkozás, hanem egy közösségé. Egy egyetemi „demokratikus societás” belső tagoltága, felépítése olyan kell, hogy legyen, amely mindenki számára helyet és lehetőséget biztosít. Szabad lelkiismeretűnek, függetlennek és apolitikusnak kell lennie, mert létünket, amely közérdek, azt hosszú távon az garantálja, ha elsősorban tudományos és szakmai fórumként működik. Függetlennek kell lennie az izmusoktól, ideológiáktól, pártpolitikáktól, célja a tudomány művelése. Már csupáncsak azért is, mert a tudomány „természetére nézve tiszta és független igazság” (Gaál Botond).

Első helyen kell, hogy álljon a szabadon, kutató munkára való nevelés, a szabadon és önállóan gondolkodni és alkotni képes emberi képesség kiművelése, fejlesztése. Nem elég a minőségi alap és mesteri képzés, mert egyetemmé igazán akkor válik, ha kutatva művel tudományt és hozza létre, hasznos szerepet betöltve működteti a kutatóintézeteit. Az egyetemnek kell, hogy kisugárzása legyen, egyén- és társadalomformáló ereje, szellemisége, generációkat formáló géniusz locija. Tudományt először is csak anyanyelven lehet igazán megérteni és elsajátítani. Másodszor a kor és a helyi körülmények, illetve a munkaerőpiacon való versenyképesség megkövetelik az ország, a társadalom nyelvének kvalifikált ismeretét. Harmadszor pedig akkor lép az akadémiai tudományosság színpadára, ha természetes módon kapcsolódik be a nemzetközi tudományos kommunikáció folyamatába.

A jó és a jeremiási gondolat értelmében a nép jólétén munkálkodó hasznos egyetem az egész nemzet ügye. Az egyetem tehát egy nemzeti kisebbség számára létkérdés. A PKE megalakulásakor az volt a jelszó, hogy Legyen egyetem. Én most a hangsúlyt áthelyezem, és azt mondom, hogy Egyetem legyen. Legközvetlenebb szomszédjainkkal, támogatóinkkal és partnereinkkel, Kolozsvárral és Debrecennel nem tudunk és nem is kell versenyeznünk. Viszont transzmissziós szíjszerepet természetes módon tölthetünk be, de ehhez mindenképpen fel kell zárkóznunk.

Hogyan válik hasznára ez a partiumi és szélesebb értelemben vett magyar közösségnek? – Úgy, hogy ha az elméleti és gyakorlati szakemberképzés együtt, egyszerre és egy időben, azaz duálisan történik. Célunk az, hogy a PKE egy olyan szellemi erőtérre váljon és fejlődjön, illetve a már meg lévő továbbfejlődjön, ahol a tudományos igény és igényesség csak fokozódik és európai mértékkel minősített tudásszinttel párosul. Csak így válhatunk a régió (Partium) felemelkedésének motorjává, és lehetünk méltóak az egyetem névre. Ezért is tartjuk fontosnak egy egységes intézményi keretben hozzáférhető, regionális igényeket kielégítő, korszerű szervezet kialakítását, a jól működő szakok megerősítését, új, piacképes képzések beindítását, az oktatási és tudományos színvonal javítását, az intézményi kapcsolatrendszer bővítését, valamint egyetemi közösségünk, az Universitas építését.

4. Helyzetjelentés. A következőkben sorba lehetne és kellene vennem az erősségeinket, és a gyengeségeinket, sikereinket, válságainkat, lehetőségeinket, de az áttörhetetlennek tűnő falakat is, ám az egy önálló tanulmányt jelentene. Egyetemünk eddigi története, múltja, többé-kevésbé ismert. Túl közel vagyunk még ennek a bő negyedszázadnak a józan kielemzéséhez és a mérlegkészítéshez. Azt azonban ki kell mondanom, hogy Istennek legyen hála azért, hogy mindezidáig megtartott bennünket és egy olyan válságból, amely majdnem maga alá temetett, lassan felemelhetjük a fejünket.

Jelenlegi állapotunkkal kapcsolatban olyan helyzetjelentést kell tennem, amely ugyanakkor jelzi is azt a reform, konszolidációs és fejlesztési irányt, amelyet a továbbiakban is ugyanazzal az elkötelezettséggel vállaltunk fel és folytatunk kollégáimmal. Az alábbiakban a jelent és a jövőt azért tárgyalom együtt, mert ebben a pillanatban a már és még nem közötti átmeneti állapot folyamatában vagyunk, de céljaink egyértelműek. Ennek megértéséhez vissza kell lépnünk a 2015. esztendő utolsó hónapjaihoz. Ekkor vette kezdetét az a krízisállapot, amelynek következtében a korábban elkezdett reformfolyamatok magas fordulatszámot vettek. A 2016. esztendő kezdetével konkrét lépések megtételére kényszerültünk, ezek, a túléléshez nélkülözhetetlen döntések és határozatok meghozatala, nem minden esetben voltak fájdalommentesek. Ez év áprilisában átfogó cselekvési tervünket a Pro Universitate Partium Alapítvány és a Sapientia Alapítvány kuratóriumai, illetve a PKE Szenátusa egyöntetűen elfogadták. Ennek két sarokpontja volt, van: tervezhető és transzparens gazdálkodás, amely költséghatékonyságot eredményezett, illetve ennek érdekében kezdtük el a ma is folytatódó szervezeti és szerkezeti reformok ma is tartó végrehajtását. Az eddig érvénybe léptetett reformintézkedéseknek köszönhetően az új tanévet már egy kormányhatározat által jóváhagyott új struktúrával és a Sapientia Alapítvány kuratóriuma hathatós segítségének köszönhetően számottevő gazdasági és pénzügyi megtakarítással kezdjük el. Az eddig elért, valamint az elkövetkező évekre előirányzott pénzügyi megtakarítások lehetővé teszik az intézmény pénzügyi konszolidációját és a hosszú távú fenntartható fejlődés feltételeinek biztosítását. Mindez, az Alapítók következetes, céltudatos kiállása és az egyetemi közösség áldozatvállalása, kitartó munkája mellett csakis azáltal volt elérhető, hogy erőfeszítéseink során mindenkor számíthatunk a fenntartó Magyar Kormány folyamatos anyagi és szellemi-lelki támogatására, a Sapientia Alapítvány gondjainkat hatékonyan felvállaló segítségére, valamint a Sapientia-EMTE testvéri együttműködésére. Illesse tehát a jó ügyet szolgálókat ezen az ünnepi alkalmon is köszönet és elismerés.

Ezzel együtt tudjuk és látjuk, hogy „pusztai vándorlásunknak” a vége még odébb van, ám az alagút végét, legalábbis a hit szemével már látjuk. Ennek a „távnak” a megtételéhez, a kemény munka elvégzéséhez pedig megvan bennünk a szándék, az akarat és a lelki erő. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy pontosan tudjuk, hogy mi szükséges egy jól működő, egy önálló, erős, a magas minőség és a magas szakmaiság irányában elkötelezett regionális egyetem fenntartásához. Tudjuk, hogy jelen itt és most pillanatban nem egy ideális és kívánatos kilométerkőnél állunk még, de mindenképpen olyannál, amely pozitív előjelű.

Vegyük hát sorba a jelent és folyamatban lévő, de egymással összhangban álló jövőt:

4.1. Helyzetjelentés. Beleszámítva egyetemünk jogelődjének a SIRF-nak a korszakát is, a PKE 26. tanévét nyitjuk meg most, összesen mintegy 802 létszámú hallgatóval. Ebből az alapszakon (BA) 605, és a mesterképzésben (MA) 197 hallgatónk van. Az idén az első éves hallgatók létszáma 221 az alapszakon és 99 iratkozott be a mesteri képzés.

4.2. Szervezeti átalakítás és fejlesztés. A 2016 áprilisában, több szinten is elfogadott stratégiának megfelelően az új és korszerűsített akadémiai struktúránk két karból Bölcsészettudományi és Művészeti Kar és Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar. A két kar alá négy erős, komplex tanszék tartozik: 1. Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszék (a jelenlegi Magyar, Angol, Német és Modern Nyelvek Tanszék törzsállománya és az általa működtetett szakok). 2. A Művészeti Tanszék (a jelenlegi Zene- és Képzőművészet Tanszékek törzsállománya és az általa működtetett szakok). 3. A Humántudományi Tanszék (a jelenlegi Teológia, Társadalomtudományi, valamint Nevelés- és Kultúratudományi Tanszékek törzsállománya és az általa működtetett szakok). 4. Gazdaságtudományi Tanszék (a jelenlegi Gazdálkodási és Menedzsment, valamint Pénzügy és Gazdasági Elemzés Tanszékek törzsállománya és az általa működtetett szakok). Az akadémiai struktúra mellett találjuk a következő Intézeteket: Partiumi Területi Kutatások Intézete (amely egyetemünk identitásának további építése és konszolidációja irányába fejti ki tevékenységét, illetve a Sulyok István Teológiai Tudományok Intézete (amely elsősorban a társadalom vallásos, egyházi szegmense felé vállalja fel a képzési- és továbbképzési feladatokat). Harmadikként egy kialakítás alatt álló Neveléstudományi Intézetből áll, amelynek célja, hogy kedvező feltételeket biztosítson a pedagógusképzés és pedagógus-továbbképzés egyetemi szintű szakmai koordinációjához. (PKE Szenátus 2016. október 12/155. számú határozat).

Az egyetem szervezeti átalakításának és fejlesztésének a szerkezeti átalakítás volt a kulcsa illetve marad még egy ideig, illetve annak a folyamatosan korszerűsödő szempontja. Ennek érdekében tovább folytatjuk a munkát. Gondolok most itt az egyetemi Charta korszerűsítésére, a különböző típusú belső szabályzataink újragondolására, átírására valamint a külső és a belső törvényekkel való összehangolására. A vezetői (egyetemi, kari, tanszéki valamint oktatási, gazdasági és adminisztrációs) szerep- és feladatkörök szétválasztása, világos körülhatárolása.

4.3. Az oktatási élet, akkreditáció. A Partiumi Keresztény Egyetem „bizalom” minősítéssel rendelkezik, amelyet a 2014-ben lezajlott intézményi újraakkreditálása nyomán nyert el, ez a státusunk ötéves időszakra szól. Egyetemünkön jelenleg nyolc akkreditált és négy ideiglenesen engedélyezett alapképzés, valamint nyolc akkreditált mesteri képzés működik. Az elmúlt tanévben a Zene szak sikeresen megújította akkreditációját, „bizalom” minősítéssel. A következő napokban kerül sor két újabb helyszíni ellenőrzésre, amelynek nyomán a már három végzős hallgatói nemzedéket kibocsájtott Magyar nyelv és irodalom szak reményeink szerint megkapja a végleges akkreditációt, a Kereskedelmi, turisztikai és szolgáltató egységek gazdaságtana pedig az újraakkreditációt. A 2016/2017-es új tanévben válik aktuálissá a már végleges akkreditációval rendelkező Szociológia szak, a Neveléstudományi Intézet keretében működő Tanárképző, valamint öt mesterképzés (Többnyelvűség és multikulturalitás, Európai szociálpolitikák, Vállalkozások fejlesztésének menedzsmentje, Zeneművészet az audiovizuális kultúrában, Vizuális kommunikáció) időszakonkénti akkreditációs ellenőrzése.

4.4. Tudományos élet. A PKE-n a tudományos kutatómunka négy tudományterületen folyt: bölcsészettudományok, társadalomtudományok, közgazdaságtudomány, művészetek. A tudományos munka elemi szervezeti keretei: az egyes tanszékek köré szerveződő vagy kari kutatóközpontok, illetve kutatóintézetek. Ilyenek a már említett kutatóintézetek (SITKI, a PTKI). Tudományos műhelyek: Társadalomtudományi Kutatóműhely, Vizuális Alkotás és Nevelés Kutatóműhely, Zenei Kutatóműhely, Germanisztikai Kutatóműhely, Anglisztikai Kutatóműhely, Modern Nyelvek Kutatóműhely. Ezeket a szervezeti kereteket egészítik ki a projektalapúan szerveződő kutatócsoportok. A műhelyekben megvalósuló munka rendszerességét, illetve hangsúlyait mutatják a köréjük szerveződő, illetve általuk szervezett tudományos rendezvények, konferenciasorozatok, amelyek rendszeres formában nyújtanak lehetőséget az adott szakterület tudományos eredményeinek közlésére, és amelyek szöveganyagai rendszeresen napvilágot látnak a Partium Kiadó gondozásában.

A kutatásfinanszírozás a belső finanszírozást és az egyéni kutatói ösztöndíjakat nem számítva – két fő forrásból valósul meg: 1) a Sapientia Alapítvány kutatástámogatási intézete, a Sapientia Kutatási Programok Intézete (KPI), (A Sapientia – KPI által támogatott (1–3 év futamidejű) csoportos kutatások száma a 2010–2016 periódusban: 16), 2) a jellemzően nemzetközi, más intézményekkel együttműködésben megpályázható európai uniós programok, amelyek közül a PKE-nek főként a Regionális Fejlesztési Alap által koordinált határ menti együttműködési programok keretében folytak nagyobb lélegzetű kutatásai. (A Regionális Fejlesztési Alap által társtámogatott kutatások vagy kutatási komponenst tartalmazó egyéb projektek száma: 19). A PKE oktatóinak előadásai tudományos konferenciákon: az utóbbi 5 évben több mint ezer előadás, a tudományos publikációk száma pedig több mint ezer publikáció (szakfolyóiratban megjelent tudományos értekezéstől monográfiáig).

4.5. Az oktatói és adminisztratív személyzet. Az oktatói személyzet tekintetében egyetemünk oktatói karának a gerincét valójában a fiatal-középkorú (35-45) tanárok adják. Ennek most még van hátránya, de előnye is. Hátránya az, hogy nem mindenki rendelkezik még a törvény által is előírt tudományos fokozatokkal, de nagyon sokan a megszerzés utolsó stádiumában vannak. Előnye pedig az, hogy hosszú kifutás előtt állnak, néhányuk kivételével mind helybeliek, sokféle dologgal hajlandóak foglalkozni, van bennük energia, lendület, közösségi alkalmakat szerveznek, közösséget kovácsolnak, általuk erősödik az oktatáson kívüli szakmai élet. Célunk ezen a téren is a magasan képzett és kvalifikált, korszerű elméleti és gyakorlati tudással rendelkező oktatói állomány, amelynek fokozatosan javulnak a tudománymetrikai mutatói.

Az adminisztratív testület esetében a múlt tanév második félévének a kezdetétől „húsbavágó” megszorító, megtakarítására vonatkozó intézkedéseket ültettünk gyakorlatba. Ez jelentős mértékben érintette az intézmény adminisztratív személyzetének létszámcsökkenését (15), ám ez ő esetükben nem járt együtt a bérek nagyságrendű csökkenésével. Mind az oktatótestület, mind az adminisztratív személyzet esetében egyaránt maximális elvárásunk a magas szintű képzettség, a szakmaiság, az egyetem iránti elkötelezett lojalitás, egymás közötti humanitás és a jó szó gyakorlása.

4.6. Pénzügyi és gazdálkodási kérdések. A Partiumi Keresztény Egyetem a 2016. esztendő januárjában elindított folyamatok eredményeként mostanra viszonylag sokat konszolidált az anyagi helyzetén. Az adósságállomány jelentős mértékben csökkent. Ütemterv készült az adósság teljes rendezésére és az egyetem átszervezett gazdálkodása eredményeként konkrét lehetőség nyílt a tartozások végleges rendezésére. Megtörtént az állami költségvetés felé az elmaradások rendezése, illetve a banki hitelállomány átstrukturálása. Az új vezetés hangsúlyt fektet folyósított támogatás transzparens, fegyelmezett, jó gazdaként történő felhasználására. Lehetőség nyílt az egységes gondolkozásra, tervezésre a Sapientia rendszer részeként.

A Kuratórium egyhangú szavazattal elhatározza, hogy a „Sapientia Alapítvány saját forrásainak terhére legtöbb 300 millió Ft vissza nem térítendő keretösszegű támogatást biztosít a Partiumi Keresztény Egyetem számára, gazdasági helyzetének rendezése céljából, az egyetem pénzügyi helyzetének naprakész tisztázását követően. A keret felhasználása a Kuratórium elnökének jóváhagyásával történhet, kizárólag a PKE tartozásainak törlesztése céljából. A PKE szerződésben vállalja, hogy saját bevételeiből és normatív támogatásából, a 2016/17-es tanévben 30 millió Ft összeggel, azt követően pedig, 2021. október 1-jéig minden tanévben 50 millió Ft összeggel járul hozzá a Sapientia rendszer fejlesztési terveinek megvalósulásához, a Kuratórium majdani döntései szerint.” (SA 2016/46. számú határozata.)

4.7. Infrastruktúra. Egyetemünk infrastrukturális paraméterei egyre inkább javulóban vannak. Két dolgot is örömmel jelenthetek be. Elsőként azt, hogy magyar állami támogatásból felépült az egyetem új épülete, amely jelen pillanatban berendezés és átadás előtt áll. Másodikként pedig azt, hogy a napokban született meg Sapientia Alapítvány kuratóriumának azon döntése, amelynek értelmében „a Kuratórium egyhangú szavazattal elhatározza, hogy rendkívüli magyarországi támogatásból 200 millió forintot különít el ingatlan-beruházásra, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatáshoz szükséges további ingatlanszükségleteinek fedezésére.” (SA 2016/41. számú határozata).

E tekintetben legfontosabb céljaink között kell megemlítenem azt, hogy 1. még ebben a tanévben szeretnénk birtokba venni az új egyetemi épületet. 2. Másodszor szerves és harmonikus rendszerbe szeretnénk kapcsolni az egyetemi campust. Ehhez az szükséges, hogy értékesítsük a köznyelvben Kis Lórántfyként számon tartott Zárda utcai épületünket és megvásároljuk a KREK volt székházát, amelyben éppen most is itt vagyunk. 3. Vagy megvásároljuk, vagy valamilyen megoldással rendezzük a jogi helyzetét a régi Arany János utcai ingatlannak, amelyet jelen pillanatban bentlakásként használunk, de a KREK tulajdonát képezi. 4. Természetesen az infrastrukturális bázis továbbfejlesztése itt nem állhat meg. Ahhoz azonban, hogy újabb terveket merjünk megfogalmazni, ahhoz az oktatásnak kell tovább fejlődnie.

Illesse e helyről köszönet mind a reform folyamatokban, mind pedig a gazdasági-pénzügyi viszonylagos stabilitás megteremtésében nyújtott támogatásukért Ft. Kató Béla püspök urat, a SA elnökét és dr. Dávid Lászlót a SA EMTE rektorát.

4.8. Kárpát-medencei és nemzetközi kapcsolataink

Nemzetközi kapcsolataink jók, bár itt is sok még a fejlődési lehetőség. Folytatjuk a háló tovább szövését. Az intézmény 2008-as akkreditálása óta a PKE folyamatosan részt vesz az ERASMUS mobilitási programban. 2015-ben 37 felsőoktatási intézménnyel volt ERASMUS-szerződése egyetemünknek, az Anyaországon kívül ausztriai, belgiumi, horvátországi, csehországi, németországi, görögországi, dániai és finnországi egyetemekkel. A hallgatói létszám arányában tőlünk kerülnek ki legmagasabb arányban külföldi egyetemekre vendéghallgatónak a diákok (12%). Bekapcsolódtunk a fenntartó MK által meghirdetett Makovecz oktatói és hallgatói-ösztöndíj programba is.

A tavalyi tanévben megkötött intézményközi egyezményeink közül jelentőségében kiemelkedik a doktori képzések vonatkozásában az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel megkötött megállapodásunk, amelynek eredményeként az ELTE vállalta, hogy témavezetőként bevonja a PKE néhány magasan kvalifikált oktatóját saját doktori képzéseibe. Ez az együttműködés fontos előrelépést jelent annak a tervünknek a megvalósításában, amely a doktori képzés meghonosítását célozza egyetemünkön.

Befejezésül pedig igen köszönöm a türelmüket és elnézésüket kérve, akadémiai hallgatóságunkat Coménius vagy Apáczai Csere János érdekes, de a mostaninál sokkal hosszabb beszédeire emlékeztetem. Szeretettel kérem Önöket, hogy adjanak hálát és imádkozzanak Egyetemünkért.

Végül, de nem utolsósorban, nem tehetem, hogy ne mondjak köszönetet a mai napon az egykori alapító atyáknak, így Tőkés László EU parlamenti képviselőnek, Egyetemünk elnökének. Vagy, hogy ne gondolnánk kegyes emlékezettel, arra a főtisztelendő Tempfli József megyés püspökre, aki éppen „ebben a tanévben” tért haza az Örökkévaló Istenhez.

Teljes körű reformjainkat folytatva, pénzügyi és gazdálkodási működésünket folyamatosan javítva, az észszerűség és a következetes elvszerűség talaján kell maradnunk. Meggyőződésem, hogy csak így növekedhet a kredibilitásunk és a támogatottságunk mind a fenntartó MK, mind a hazai és a külhoni akadémiai világ, mind pedig a széles körű társadalom (azon belül is főként a szülők és fiataljaink, azaz jövendőbeli hallgatóink) irányába.

Végül, de nem utolsó sorban köszönöm közvetlen munkatársaimnak, kollégáimnak a beszédem összeállításához nyújtott konkrét segítségüket.