2023–2024-es Tanévnyitó
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim a Krisztus Jézusban!
Tisztelt akadémiai közösség, kedves vendégeink, kollégák, családtagok, kedves első és felsőbb-éves hallgatók! Isten hozott Mindenkit a PKE 2023-2024-es tanévnyitó ünnepére.
Örömmel és megelégedéssel nyugtázva kezdem beszédemet azzal, hogy bármely féle-fajta „globális és lokális rengések” mellett és ellenére is, itt Nagyváradon, a PKE-en ismét egy tartalmas, sikeres és eredményes tanévet zártunk, és bizakodó jó reménységgel tekintünk az elkövetkező esztendőre, sőt esztendőkre. Bízom benne, hogy végzett hallgatóink közül a legtöbben már megtalálták számításaikat és helyüket a társadalom valamelyik munkahelyi közösségében. És örülök azoknak az Alapképzésben végzetteknek is, akik úgy döntöttek, hogy itt maradnak és valamelyik mesterképzésünkben kívánják tovább folytatni tanulmányikat. A 2022-2023-as tanévben közel 203-an államvizsgáztak sikeresen. Hallgatóink közül nagyon sokan vettek és vesznek részt féléves külföldi egyetemjárásban, Erasmus-mobilitáson. Sőt egyre többen vannak immár, akik nemcsak az Anyaországban, hanem az Egyesült Államokban, Ausztriában tanulnak, mi több, sikeres kapcsolatépítésünknek köszönhetően a világ újabb és újabb tájaira (pl. legutóbb Malajziába is) eljutottak egyetemi közösségünk tagjai.
Ha visszatekintünk, akkor ismét következetes, tervszerűen és felelősen építkező tudatos munkát, csendes és fokozatos fejlődést láthattunk, tapasztalhattunk az elmúlt esztendőben is. Kulcsszavakkal mondva a következő évben, években is a stabilitás, kontinuitás és értekeinket megőrző progresszió jegyében tervezzük az egyetemépítő munkát folytatni. Egyetemünket, hallgatóinkat, saját oktatóinkat megtartottuk. A szakok, képzések tekintetében pedig, amit idő- és igényszerűen, a társadalmi követelményeknek és elvárásoknak megfelelően meg kellett újítani vagy átszervezni, azt értelmes partnerekkel megtenni igyekeztünk, az értékeket pedig az újba átmentettük. Mondhatom kollégáimmal együtt, hogy tudjuk honnan jöttünk és emberi számítás szerint azt is tudjuk, hová, merre tartunk.
Hallgatóink mellett oktatóinkat, adminisztrációs személyzetünket is megtartottuk. A gazdasági és pénzügyi krízisek forgandóságai között, a fenntartó Magyar Kormánynak és a vele szervesen együtt működő és értünk is felelősséget vállaló Sapientia Alapítvány Kuratóriumának köszönhetően működésünk zavartalan, sőt további fejlődésünk feltételei biztosítva vannak. Több évtized múltán, a Magyar Rektori Konferencia mellett tagjai lettünk a Román Rektori Konferenciának is. Oktatóink a mindennapos tanítás, adminisztráció mellett több tudományos konferencia szervezésében vagy társadalmi együttműködésben mutatták meg szakmai kompetenciájukat, képviselték Egyetemünket. Ilyen esetekben mindig öröm volt ott látni és tudni egyik-másik hallgatónkat is. Öröm és elégtétel számunkra, hogy akár világszinten is elismert szakembereket is tudhatunk oktatói gárdánkban. A Karokon, Tanszékeken, Szakokon történtekről, a programokról, eseményekről, kiadványokról, projektekről nem beszélek részleteiben, hiszen, akik ezt a médiában követték, azok folyamatosan értesülhettek azokról az elmúlt tanév során is.
Pedig korállapotunkat feszülten figyelve az elmúlt esztendő, főként globális viszonylatban sem volt megpróbáltatásoktól mentes. Voltak és vannak folyamatos háborúk és egyéb természeti kataklizmák, melyek, ha direkt módon és közvetlenül nem is itt történtek-történnek, ám mindnyájunk bizonytalanságát növelték, növelik és fokozott, józan felelősséget követeltek, követelnek meg tőlünk. A költőt parafrazálva mondhatjuk, hogy ma is forr a világ bús tengere, mert a földgolyónak alig van olyan területe, ahol az erőszak, zűrzavar, hatalmi, gazdasági mohóság, kereskedelmi-üzleti érdekek miatt ne lennének gazdasági, politikai, ideológiai összecsapások. Közben egy új korszak többpólusú világrendje van kialakulóban, s miként az elemzők is írják, ma éppen egy különös útelágazás környékén toporog a világ.
Az intenzív világrend-átalakulási folyamatban nagy az ellentmondásosság, nagyok a nézetkülönbségek és folynak a pozícióharcok. Közben átrendeződések, új pólusok és ellenpólusok, gazdasági, katonai, politikai hálózatok, szövetségek, kooperációk, különböző ideológiájú erőközpontok kezdenek kialakulni, vannak folyamatban vagy jönnek létre. Kemény küzdelem folyik a szuverenitás, a nyersanyagkészletek megőrzéséért. Vannak gazdaságilag, politikailag, demográfiailag előnyös és előnytelen helyzetben lévő népek, nemzetek és államok. Némely viszonylatban hatalmas a demográfiai robbanás, másutt pedig csökken a lakosság számaránya. Lassan készen áll minden a “világrend-torta” újraszeletelésére (Marácz L.). A globális geopolitikai átrendeződés közepette, melynek még aligha lehet látni a végkifejletét és a következményeit, ma számunkra az legfontosabb kérdés, hogy lokális szempontból miként kerülhetünk ki a legkevesebb veszteséggel vagy éppen a továbbra is tervezhető stabil és élhető élet nyereségével.
Mindezekkel együtt nyugodt szívvel mondhatom azt, hogy a quo vadis-ok sokszori kihívásai között, eddig megtaláltuk a helyes modus vivendiket és egy kényes, de nagyon értékes, egyetemi létkérdésünkké vált status quo-t tudtunk beállítani, melyet meg szeretnénk őrizni. Nekünk, regionális egyetemként alapvetően a körülöttünk és velünk élőkre, a Partium ügyére kell leginkább odafigyelni. Sokszor el szoktam mondani azt, hogy önmagunkért és közösségeinkért csak úgy lehet tenni igazán, ha mindenki megteszi egyen-egyenként azt, amit lehet és kell a maga helyén és idejében. Mert társadalmunk és kis-világunk olyan, amilyenek vagyunk mi magunk egyen-egyenként és a világunkat nekünk kell ma tovább teremteni és építeni, holnap pedig nektek. Nagyobb és tágabb összefüggésekben pedig csak úgy lehetünk méltó partnerek, ha helyi értékeinket megőrizzük, szempontjainkat megerősítjük, saját képességeinket fejlesztjük, ha többet tudunk és jobbak vagyunk, melyben nem reaktív kullogók, hanem sokkal inkább proaktív helyzetteremtő cselekvői vagyunk.
A realitás talaján maradva józanul kell megvívni különböző küzdelmeinket és bármely elbizonytalanító hang vagy történés ellenére és mellett is, nekünk hinnünk kell a jóban és a munkánk értelmében, eredményében. Számainkat illetően viszont látnunk kell, hogy az általam (is) már a korábbiakban többször is figyelmeztetőleg előre jelzett negatív tendenciák kezdenek relevánsan felerősödni. A két fő ok a folyamatosan romló demográfiai mutatók, valamint az évekkel korábban elkezdődött és felgyorsult, főként az Anyaországba (Kelet-Magyarország irányába) történő migráció. Utóbbi kapcsán nemcsak az egyetemista kort elérő fiatalokról beszélek, hanem már a középiskolás korú gyermekekről, akik számára az anyaországi középiskolák optimálisabb alternatívákat kínálnak, mint az itthoni viszonyok. Az tény, hogy míg a nemzetpolitika magas szintjein egyetértés van oktatás-politikai szempontból, addig a határmenti övezetekben ez már kevésbé releváns. Tény, hogy mindenki túl akar élni, mindenki hallgatókat akar intézményei falai között tudni, ám itt a Partium-i ütközőzónában már jócskán kevesebbségi sorba került magyarság számára az itt maradás, a fenntarthatóság okán már tét és egyben lét-kérdés is. Szinte törvényszerű az, hogy elmenők sokkal szerényebb számban jönnek vissza szülőföldjükre. Partium kiürítése pedig – ha netalán bekövetkeznék – minden magyar, de hiszem a józanul gondolkodó többségi nemzet tagjai számára is számára nagy veszteséget fog jelenteni. Többszörösen felértékelődik hát azoknak – kedves első évesek – a személye, akik itt maradtatok és a PKE-et választottátok.
A jelen dolgai ugyan elgondolkodtatnak bennünket, ám ezzel együtt tennünk kell azt, amit csak meg lehet és meg is kell tenni. Számszerűleg ugyan folyamatosan megkevesbedünk ebben a régióban, de ez nem jelenti azt, hogy minőségileg ne válhatnánk jobbakká, kiválóbbakká. Sőt ez predestinál bennünket arra is, hogy még öntudatosabbak, még jobbak legyünk bármely téren is. Együtt és egymással összefogva, jól szervezetten és együttműködve, gondolkozva, tervezve sorsformáló és korszakos jelentőségű dolgokat lehet megvalósítani.
A következő esztendő vagy még inkább esztendők ismételten komoly feladatok elé fognak állítani bennünket folyamatosan, – de amint mondani is szoktuk: állunk elébe hittel, tudással bátran, elkötelezetten. Megvalósítandó terveink, elképzeléseink ugyanis bőven vannak, lesznek, melyek eredményes véghezviteléhez higgadt, zavarmentes, kitartó és következetes munkára lesz szükség. Fontos tudni, hogy ebben az esztendőben kerül sor a teljes egyetem újra-akkreditálási folyamatának lebonyolítására, mely abszolút prioritást élvező folyamat. Ebben a tanévben kerül sor a teljes körű egyetemi választásokra. Remélem, hogy hamarosan jelentős stratégiai fejlesztésekről is bejelentéseket tehetek. A korábban már elhangzott és eltervezett PKE 2.0. idő- és ésszerű fejlesztési tervét lassan beindítjuk. Tervezzük a képzési struktúránk bővítését vagy átszervezését, melyek között vannak új alap- és mesterképzésre, sőt magyarul történő doktori képzés beindítására vonatkozóak is (Romániában pl. még nincsen lehetőség magyar nyelvű művészeti képzésre és ezt az igényt szeretnénk kielégíteni – partnerségben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel). Az oktatási, tudományos fejlesztések, tervek mellett folyamatban vannak infrastrukturális, technikai, digitális fejlesztések és beruházások is. Az egyetem jövőbeni tervei között szerepel, több tudományos kutatási projekt és színvonalas publikáció által a nemzetközi láthatósági szint és jelenlét emelése, a jelenlegi szakok megerősítése és/vagy átalakítása, illetve az oktatás minőségének megerősítése, kompetencia-alapú képzések és tanfolyamok indítása, amelyek hosszútávon növelni fogják végzettjeink versenyképességét a munkaerőpiacon.
Kedves fiatal Barátaim! Mindig elmondom, hogy régiónk a Partium, egy több szempontból is sajátos ütközőzónában éli mindennapi életét. Ez némely esetekben, időkben lehet jó és lehet kevésbé jó is. Nekünk azonban azt kell nézni, szolgálni, munkálni, ami a javunkat és a jövőnket szolgálja bármely (személyes vagy közösségi, nemzeti vagy össztársadalmi) téren is. Nekünk itt kell megkapaszkodni és megmaradni, jövőt tervezni. Itt kell jövőt álmodni, látni, remélni és azért kell kitartóan, hittel, tudással felkészülten és szívósan munkálkodni. Látjuk, józanul figyeljük az események folyását és közben belső békénket megőrízve csendesen, következetes, igényes minőséggel tennünk kell és tenni is fogjuk a dolgunkat. Nekünk az intézmény stabil fenn- és megtartása mellett tanítani, nektek pedig az életre felkészülve kell hasznos tudományt tanulni. Tanuljatok, imádkozzatok, szórakozzatok, gyűjtsetek barátokat, építsétek a kapcsolati tőkéteket, töltsétek meg tartalommal az itt töltendő időt.
Végezetre elmondom, hogy beszédemre készülve sejlett fel előttem két közelmúltbeli jelenet is. Először az, hogy augusztusban éppen aratásközben jártam egy búzamezőben és egy kalászfej magvait morzsolgatva gondolkodtam el azon, hogy mennyi mindenen megy keresztül egy-egy szem mag (földbe elhalás, természeti kitettség, aratás, őrlés, sütés...), addig amíg többezer szem eljut odáig, hogy legyen belőle egy kis szép és jó minőségű kenyér. Másodszor meg egy szőlészetben járva torkoskodtam a szőlőfürtök között és azon gondolkodtam el, hogy mennyi minden megy keresztül egy-egy szőlőszem is ahhoz, hogy több társával egybekerülve egy palackba kerüljön. Többezer búzaszemből lesz egy-egy kenyér, több száz szőlőszemből lesz egy-egy palack jó, minőségi bor. Önmagukban étel és ital, de jelképi valóságukkal önmagukon túl is mutatnak és így az étel életet jelent. A jó, jobb, minőségi élethez és életért nekünk is, egyen-egyenként is meg kell dolgozni, hogy egy-egy szem önmagában és közös közösségében is azzá váljon, legyen természetes közegében, ami eredendő küldetése, célja az életnek. Tudom, hogy így van ez velünk is egyen-egyenként, amíg azzá válunk, akivé válnunk kell önmagunk személyében és közösségi létünk gazdagító szerepében... Váljatok ti magatok egyen-egyenként és közösségként is éltető minőséggé minden téren.
Ma elmondhatjuk, hogy a PKE-en két karon és négy tanszéken folytatjuk a munkát. összesen 18 szakon folyik a képzés. Alapképzésben (12) és Mesteri képzésben (6). Az anyakönyvezések lassan lezárultak és örömmel jelentem, hogy: alapszakon 249, mesterképzésben pedig 85, összesen 334 hallgató kezdi meg az idei tanévben elsőéven a tanulmányait. A 2023-2024-es tanévben a hallgatói összlétszám 825. A főállású oktatók összlétszáma 79 (10 professzor, 19 docens, 37 adjunktus, 13 tanársegéd). A Debreceni Egyetem kihelyezett képzésein Gépészmérnöki szakon 19, a Vidékfejlesztési agrármérnök szakon 14 hallgató tanul.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Isten áldását kérve és minden bennünket szerető, támogató, felelősséget érző, jelen- vagy távollévő közösségében nyitom meg jó reménységgel a 2023/2024-es tanévet. Áldás legyen rajta!
Dr. Pálfi József
Rektor
2023. szeptember 19.
Partiumi Keresztény Egyetem Díszterme.