a Sarajevo című film kerül levetítésre a PKE-n március 10-én, pénteken, 18 órától
Sarajevo
1940, dráma, 81 perc, román felirattal
Rendező: Ráthonyi Ákos
Forgatókönyv: Radványi Géza, Szatmári Jenő
Operatőr: Vass Károly
Zene: Fényes Szabolcs
Szereplők: Tasnády-Fekete Mária, Tímár József, Kiss Ferenc, Berky Lili, Ladomerszky Margit
Az 1945 előtti filmgyártás egyik kakukktojása, hisz meglepően bátran és igényesen nyúl a kor meglehetősen kényes témájához: az I. Világháború előtti Nagy-Magyarország rendkívül sokszínű, különböző népeinek forgatagával, feszültségeinek, előítéleteinek, gyanakvásainak bemutatásával.
* * *
„Az első világháborúhoz kapcsolódó magyar játékfilmek nem a fronton, hanem a hátországban küzdenek a nézők figyelméért. Az első világháborút felidéző magyar filmekből vajmi keveset tudhatunk meg magáról a történelmi eseményről, ám annál többet az adott filmtörténeti korszakról. A háború a filmekben inkább csak ürügy az érzelmi bonyodalmakra vagy az emberi lélek titkainak kifürkészésére. A némafilm korszak történetsémáiban is gyakori volt a mélylélektani összefüggéseket feltáró hasonmás-motívum alkalmazása. A háború kikezdi a normális élet logikáját, a felettes én világát szétdúlja a pusztító ösztönszféra, hogy aztán az élet új mederben folytatódjék tovább. Az egyszerre felkavaró és megnyugtató eseménysor a tragikus románc műfaját társítja a háborús filmekhez.
A korszak vitathatatlanul legjobb első világháborús témájú filmje Ráthonyi Ákos Sarajevója. A téma szempontjából is erős film: a háborús helyzet érdemi módon befolyásolja a magyar vőlegénye és a házasság előtti pillanatban megismert orosz festőművész szerelme között vergődő magyar nő sorsát. Vőlegénye előtti lebukását egyenesen az okozza, hogy szép és emlékezetes eseményként írja le a trónörökös látogatását. Az ünnepség helyett ugyanis új szerelmével töltötte a napot. A háború további eseményei, bevonulások, sebesülések, hadifogság, szöktetések mindvégig irányítják az alapvetően lélektani történetet. S ezúttal az ukrán festőművész alakjában – igaz, nagy házat vivő, gazdag, nemes emberről van szó – a magyar úri nagyvonalúsággal felérő férfit ismerhetünk meg, aki látva vetélytársa kitartó szerelmét és kedvese vívódását, maga egyengeti a pár útját a hadi- és szerelmi fogságból a hazatérés és házasság felé.
A film formatudatosságát jelzi, hogy a film negatív szereplőjét mindig ferde gépállásban látjuk, sőt egy alkalommal, amikor belép egy jelenetbe, a kép fokozatosan elferdül. Ennél azonban jóval szofisztikáltabb beállításokat is tartalmaz a film, nem beszélve a számos ukrajnai külső felvételről. Epikus sodrású, a 19. századi orosz nagyregények világát és alakjait idéző, elmélyült lélekrajzú film a Sarajevo, amely a Café Moszkvával ellentétben nem kiált hollywoodi újrafeldolgozásért, mivel ő maga teljesíti be a melodráma műfajának legszigorúbb elvárásait.”
Gelencsér Gábor: Mesék a hátországból, Filmvilág 2014/8
A film érdekessége, hogy a filmbeli karakterek nemzetköziek, hisz Európa különböző népeit jelenítik meg, mégis mindenki magyarul beszél, és nyelvileg tökéletesen megértik egymást (a forgatókönyvíró és a rendező sem érezte szükségét annak, hogy a jobb jellemábrázolás érdekében a karakterek saját nyelvükön szólaljanak meg). A filmtörténészek tematikájában és világnézetében a Casablancához hasonlítják, és annak elődjeként emlegetik: a szerelmi háromszögben az elhagyott férfi segít a szerelmes párnak hazajutni.
A film kiemelkedő fontossága abban is rejlik, hogy nemcsak az 1940 előtti első világháborút megidéző vagy arról szóló egyik legjobb film, hanem a magyar filmtörténet egyik legjobb első világháborús filmje is. A második világháború után, olyan nagy volt annak a szörnyűségének a friss élménye és annyira messze meghaladta az emberi lelkekben hagyott traumát, hogy a filmes közegben többet nem foglalkoztak az első világháborúval.
Ráthonyi Ákos (rendező, producer; 1909, Budapest – 1969 München)
Gimnáziumi érettségi után 1927-ben Londonba ment, ahol a British International Pictures színésze és segédrendezője lett. 1929-ben Hollywoodba költözött, ahol a Fox, majd a Paramount cégnél dolgozott. Ezután Korda Sándor segédrendezője volt Párizsban. 1933-ban az amerikai RKO cég alkalmazta forgatókönyvíróként. 1935-ben tért haza és 1936 júniusában Engel Györggyel megalapította a Focus Film Kft.-t, majd 1937-ben az Objectiv Filmet. 1947-ig filmeket rendezett és gyártott Magyarországon, majd Nyugat-Németországba költözött, ahol haláláig rendezett.
1936-tól kezdve számos nagy sikerű vígjátékot rendezett, amelyekben a főszereplő többnyire felesége, Tolnay Klári (A hölgy egy kissé bogaras, Egy csók és más semmi, A szerelem nem szégyen, Katyi, stb.), míg 1943-ban második, leendő felesége, Pelsőczy Irén (Jómadár, Anyámasszony katonája, Muki) volt. 1942-ben Olaszországban két filmet is rendezett, melyeknek forgatókönyvét is maga írta (Una volta alla settimana, La fortuna viene dal cielo). A Muki című 1943-as magyar filmjében ő alakította az olasz érdekeltségű autóvállalat igazgatójának szerepét olaszul. A világháború után Magyarországon még rendezett egy filmet: Aranyóra. Emigrációja után az NSZK-ban több vígjátékot forgatott (Angyal estélyi ruhában, Kedves szélhámosnő). Utolsó éveiben erotikus filmeket rendezett (Szűz másodkézből, Vetkőzz le, baba!).
