Szentivánéji álom a Nemzeti Színházban

A PKE angol szakos hallgatóiból és oktatóiból álló kis csapat 2017. február 10-én nézte meg David Doiashvili rendezésében a Szentivánéji álom című előadást a budapesti Nemzeti Színházban.

(Ákos Adrienn, Erős Alexandra, Kind Blanka, Vancea Ágnes, Borbély Julianna, Szabó Roland)

Borbély Julianna beszámolója:

A Szentivánéji álom nem egy izgalmas darab. Alig érthető, hogy mit esznek rajta. Thesues és Hyppolita házasságra készülnek, miután a király meghódította az amazont, két fiatalember (Lysander és Demetrius) futkos Hermia után, akinek csak Lysander tetszik, de sebaj, mert Shakespeare bácsi nem hagyja aszimmetriában a darabot, és teremt egy Helénát, aki Demetrius után szaladgál, de mindhiába. Még van hat munkásember, akik idegesítően bugyuták, és vannak tündék (Oberon és Titánia), akik alaposan felbőszítik egymást. A hab a tortán Puck, Oberon személyi asszisztense, aki mindig mindent jól összekutyul, mert az álomport nem a megfelelő ember szemébe szórja, s ezzel még több lesz a futkosás. A nagy összevisszaságban Titánia beleszeret a szamárfejet kapott Zuboly munkásemberbe, és Oberon is lassan beleun az álomporosdiba, rászól az asszisztensére, hogy teremtsen rendet. Így mindenki visszakerül a helyére, összeházasodik azzal, akivel kell, szamár-ember szerelemnek vége, visszaáll a rend. Itt a vége, fuss el véle. Shakespeare-nek nem egyik „nehéz” darabja. Sokat nem kell spekulálni, hogy lenni vagy nem lenni. Ezért, amikor 2. éves angolos lányok kérdezték, hogy kinek van kedve budapesti Nemzeti Színházban megnézni a Szentivánéji álmot, csodálkoztam is magamon, amikor rávágtam, hogy nekem.  Pedig amikor rezignáltan azt mondtam, hogy a karzatra szóló helyeket sem bánom, nem tudtam, hogy szédületes előadás lesz (igaz, a lányok megígérték, hogy karzati halálfélelmemet kezelendő, karon fogva visznek be, és én kaptam a legkevesebb járkálást feltételező helyet. Ezúton is: köszönöm!).

Szóval nyugodtan ücsörgök a székemben, amikor látom, hogy itt valami nincs rendben: Hyppolita bilincsben legszívesebben kettévágná Theseus-t, aki pökhendi módon viselkedik (ezek ketten nem szerelmesek egymásba?), és kötélvégre kötve rángatja ide-oda leendő nejét. Aztán Heléna Skype-on jelentkezik be – s nézek körbe, hogy más is kapkodja a fejét? – ógörög idők és Skype? És akkor megindul a föld. A színpad téglalapokra oszlik, amelyeket hol lejjebb, hol feljebb mozgatnak, s míg vissza nem áll a rend, mindig minden csupa egy lépcső. Rend pedig csak akkor lesz, amikor Puck elmondja a végén, hogy ha nem tetszett, amit láttunk, higgyük csak azt, hogy álom volt csupán az egész, és elegánsan kivonul a színpad hátsó ajtaján. De azelőtt Theseus még főbe lövi magát. Titánia és szamárfejű Zuboly, bár ébren van már mindkettő, az egymás iránt érzett önzetlen szerelmet feledni nem tudja.  Zuboly igazi drámahős módjára, tényleg megöli magát szerelmi bánatában. Titánia ebbe majd belebolondul.  Heléna és Lysander - mintha egy rugóra járna az eszük, úgy megértik egymást. Demetrius és Hermia között (D lájk H, de H nem lájk D, ezért Demetrius még erőszakosan is viselkedik) megmagyarázhatatlan kötelék képződik, s bár a darab végén Shakespeare utasításai szerint Hermia Lysander-hez megy nőül, egyszer csak azt látjuk, hogy Hermia Demetrius nyakába ugrik, s úgy lóg rajta, mintha az lenne a levegő, a víz és a táplálék, ami élteti.  Mi folyik itt? S miért rohangászik mindenki a fel-le mozgó, lépcsőket utánzó, színpad részeken úgy, hogy a karzaton csak szédelegtem?

Mert Theseus Oberon alteregója (vagy fordítva – kinek, hogy tetszik), akárcsak Hyppolita a Titániáé. Még a ruházatuk is ezt jelzi: ugyanaz a fazon, más szín. A lépcsők pedig nem a színészek kiváló erőnlétét hivatottak szemléltetni, hanem a tudatállapotok közötti mozgást. A végére a szerepek annyira egybefolynak, hogy Zuboly meglátja Hyppolitát, és eszébe jut, hogy mily szépet álmodott Titániával; Theseus rájön, hogy micsoda galád módon bánt Hyppolitával, amikor Titánia szemébe szórtatta Puck-kal az álomport, és hagyta, hogy a szamárfejű Zubolyba beleszeressen - :) zavaró, mi? Össze is törik, és bele is hal Thesues. Hogy ki kicsoda, az nem biztos, de az igen, hogy a Szentivánéji álom soha nem lesz ezek után egy unalmas darab. Van rajta, mit enni, mert van annyira mély, mint lenni-vagy-nem-lenni.

16603026 1413810572004649 4325575230673223368 n16684029 1413810502004656 7505678016339350738 n

forrás: en.partium.ro