PKE Egyetem Napja, 2019. május 9.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim a Krisztus Jézusban!

Első ízben megtartott Egyetem-napi rendezvényünk köszöntőjében hadd kezdjem azzal, hogy Isten hozott Benneteket, amely ez esetben nem a közismert formális köszöntés, hanem hiszem, hogy valóban Isten hozott benneteket ma ide. A térnek és az időnek sajátos helyén és pillanatában éljük az életünket. Számunkra ez a Kr.u. második ezredforduló előtti és utáni időszak, a tér és helyszín pedig Nagyvárad a történelmi Partium szíve, fővárosa, ma két ország, kultúra ütközőzónája.

1990 májusában, Nagyváradon a kronosz és a kairosz teremtő és termékeny módon esett egybe akkor, amikor néhány bölcs ember és egy testület azt fogalmazta meg, hogy megalapítja és létrehozza a Sulyok István Református Főiskolát, amely, mintegy félszáz esztendő múltán, egy későbbi Erdélyi Magyar Tudomány Egyetemnek válhat majd, sokszor megújulni képes volt, újrakezdő mérföldkövévé. A fiatal útkereső intézmény 10 év után, az Úr 2000. esztendejében Kormányhatározatban kapott engedélyt a hivatalos működéshez, de immár egyetemként. 17 esztendő múlva (2007-ben), akkor talán még senki sem gondolta, hogy egy hosszú távú és létfontosságú stratégiai együttműködési megállapodást köt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel. Majd 2008-ban létrejött az erdélyi és partiumi magyarság első, államilag elismert, önálló magyar felsőoktatási intézménye: Partiumi Keresztény Egyetem néven.

Az Egyetem főiskolai jogelődjével együtt, a 29 esztendő során fokozatosan és folyamatosan formálódott, bővült, összehúzódott, vagy éppen alakult át a körülményeknek megfelelően, járva azt az utat, amelyet választott és lehetőségei, tehetsége és képessége szerint tett meg. Mindenek ellenére és mellett a latin rétor hálaadásával mondhatjuk, hogy Vivimus, az-az élünk. Élünk, mert volt és van küldetésünk, feladatunk. Természetesen felidézhetnénk számtalan sorsformáló személyt, amelyek a legapróbb, sokszor láthatatlan és észrevétlen tégláktól a legfontosabb ünnepelt oszlopokig voltak meghatározói történetünknek. Vagy ugyanígy sorolhatnánk az elkeserítő pillanatoktól kezdve, a legfelemelőbb eseményekig és történésekig sok mindent. Voltak drámai és katartikus pillanatok bőséggel. Nézhetnénk visszafelé és panaszkodva nyalogathatnánk sebeinket, vagy éppen veregethetnénk egymás vállát. Ám most nem ez feladatunk, ezt tegye meg a történelem és a szakemberek. Első alkalommal tartjuk meg a PKE Egyetem-napját, miként egyik 2018-as szenátusi határozatunkban meg is fogalmaztuk. Tesszük éppen májusban, mert az 1990-es alapítás és az ezredforduló évében az Országos Akkreditációs Tanácstól megkapott első, ideiglenes engedély is ehhez a hónaphoz kötődik. Méltónak tartottuk hát, hogy legyen Egyetemünknek saját Napja és azt meg is ünnepeljük hálaadással, örömmel, tartalmas programokkal, egymás megbecsülésével, megtisztelésével.

Nagyjából tudjuk, és akik figyelemmel követték eddigi életünket, sorsunkat azok látták, hogy mi történt eddig. Most az-az érdekes és lényeges, hogy mi lesz ezután. Jövendőmondó ugyan nem vagyok, és nem tudom, hogy mi lesz a jövőben, mert a jövő – velünk vagy nélkülünk – csak a folyamatos, örök és adott mostban formálódik. A jövő ugyanis csak Istennél van készen, de mivel a Teremtő Isten, mindenkor tovább-teremtő ember-gyermekei vagyunk nekünk is konkrét, személyre szabott szerepünk és feladatunk van abban, hogy a jövő miként és milyennek születik meg, majd alakul és formálódik, mert igenis sorsformálók és sorsteremtők lehetünk, ha hisszük és akarjuk. Jézus urunk minden alaklommal azt kérdezte meg a szükségben lévőtől, hogy hiszed-e, akarod-e? Jós sem vagyok, viszont javaslatom van arra nézve, hogy mit kell tennünk ahhoz, mire van szükségünk ahhoz, hogy életünk legyen. Szabad ehhez édes anyanyelvűnk egyik legtartalmasabb és legkifejezőbb szavát figyelmünkbe idéznem, a három, külön-külön is sokat mondó szót, együtt: LélekJelenLét-re. Hogy mire gondolok? – röviden arra, hogy a három szónak egybe kell esnie életünkben, ahhoz, hogy a dolgok jól és helyesen alakuljanak. Először is a mindenek felett, de a mindenkor és mindenütt itt lévő és bennünk is munkálkodó, teremtő isteni Lélekkel legyen összhangban saját lelkünk, szellemünk, amely cselekvésre tesz képessé. Elkövetkező jelen pillanataink léthelyzetben Arra kell figyelnünk, Azzal az isteni erőt adó Lélekkel kell összhangban lenünk, együtt léle(k)geznünk aki mindenre emlékeztet, figyelmeztet, mert az mindig tudja, hogy mi a jó és mit kell tennie most, is! A Lélek szól az ember lelkének, s akinek van füle, szíve az hallja, hogy mit mond, milyen lépésre, cselekedetre ösztönöz.

Meggyőződésem, hogy csak akkor érhetünk el bármit, ha kitartóan és következetesen megdolgozunk érte. Helyettünk senki sem adja majd kezünkbe a dolgok kulcsát és a megoldások nyitját, és senki sem fogja megoldani a mi feladatunkat, sorsunkat. Mindig voltak és lesznek látható és láthatatlan hatalmak és hatalmasságok, akik sietnek megrendezni létünk filmsorozatát, ám mindig mi választjuk meg az utat és dönthetünk a felől, hogy a sajátunkat járjuk-e vagy, amit mások szánnak nekünk. Tanulhatunk a történelem évezredeinek szellemi-lelki nagymestereitől, akik következetesen és tántoríthatatlanul maradtak azon az úton, amelyre ráléptek, mert az Út vezet. Jézus Urunk sem tért sem le, sem ki az alól. Sorsát vállalva mondta, hogy azt akarom, hogy a Te akaratod legyen meg Atyám. Hűségesen kitartott, vállalva az emberileg is vállalhatatlant és ezért alkotott Életre szólót és maradandót, mindenkor követendő példaértékűt. Nekünk is megvan a szabadságunk a helyes választásra és a döntésre. Tudom, hogy az életnek örök rendje, törvényei és pontos játékszabályai vannak, amelyek tőlünk függetlenül is léteznek, és a következményei is megvannak, ám azon belül a mi szabad választásunk és döntésünk az, hogy az életet vagy az élhetetlent, az átkot vagy az áldást választjuk. A helyes választásnak és döntéseknek jó következményei lehetnek és miként a sakkban, egy jó időben felismert lépéssel, akár egy egész erőrendszert is át lehet rendezni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim a Krisztus Jézusban! A mi sorsformáló és teremtő mandátumunk most van, és ha az adott pillanatban, amelyre, ha figyelünk, és abban lelkiismeretesen azt tesszük, ami itt és most a feladatunk, akkor az áldáshordozóvá válhat, és hordozhat sokakat a mindig jelenlévő és teremtő kegyelem éltető és megtartó sikerében, örömében.

Köszöntöm a PKE-et, az egyetem egész közösségét, hallgatóit, szolgálattevőit, barátait.

Dr. Pálfi József

rektor