VARGA PETRA ELŐADÁSÁBAN
Korszakos jelentőségű zenetörténeti esemény szem- és fültanúi lehettünk a Bach-remekmű bemutatóján 2019. március 9-én, szombaton, a PKE dísztermében. A Váradszöllősi Római Katolikus plébánia, a Partiumi Keresztény Egyetem Művészeti Tanszéke és a Partiumi Magyar Művelődési Céh közös szervezésében és kivitelezésében megvalósult koncert különlegessége, hogy (eddigi) ismereteink alapján Johann Sebastian Bach e monumentális, ugyanakkor végtelenül kifinomult, hatalmas koncentrációt igénylő, zenei „Aranyhegye” (Goldberg) még nem hangzott el városunkban.
A koncert előtt Lászlóffy Zsolt zenetanár – személyes örömének is hangot adva – köszöntötte az előadót és a mintegy hatvan személyt számláló hallgatóságot, felhívva a figyelmet a műben rejlő nagyon gazdag formai–szerkezeti, teológiai, számszimbolikai, zeneszerzői eszközökre és struktúrákra, valamint azokra az előzményekre is, amelyek a mű megalkotásához vezették a komponistát.
A mestermű 1742-ben jelent meg a Klavier-Übung IV. – egyben utolsó – füzeteként, Nürnbergben, Balthasar Schmid kiadásában, melynek egyetlen tartalma az ún. Goldberg-variációk hatalmas sorozata. Johann Nicolaus Forkel egy anekdotát mesél el – egyébként neki köszönhetjük az 1802-ben megjelentetett első Bach-életrajzot –, miszerint a kompozíció a drezdai orosz nagykövet, Hermann Carl von Keyserlingk gróf kérésére készült: a gróf „egyszer azt mondta Bachnak, hogy szeretne néhány darabot az ő Goldbergje (házi csembalistája, Johann Gottlieb Goldberg) számára, lehetőleg lágy és valamelyest friss karakterűeket, amelyek egy kissé felvidítanák álmatlan éjszakáin”.
Ezzel szemben, minden rendelkezésünkre álló információ, külső és belső sajátosság azt sejteti, hogy a Goldberg-variációk sorozata nem megrendelésre született (a korabeli protokoll szerint Bach Keyserlingk úrnak kellett volna hogy ajánlja művét, azonban dedikáció nincs, Goldberg ekkor csupán 14 éves), hanem a Klavier-Übung sorozat koncepciójába illeszkedve, mintegy lezárja, betetőzi, kiteljesíti azt. Szinte hihetetlen, hogy e majdnem nevetséges, alkalmi indíttatásnak lenne köszönhető a billentyűs hangszerirodalom egyik legmonumentálisabb, korábban soha nem sejtett és nem várt mélységeket feltáró variáció-sorozata.
A mű alapját az Anna Magdalena Bach 1725-ben összeállított Második kottafüzetében megtalálható 32 ütemes Ária képezi, amelynek ostinato-basszusa Händel Chaconne avec 62 variations (HWV 442) című művének 8 ütemes témájával azonos módon kezdődik. A gyönyörűen díszített és artikulált, „éneklő” Áriát 30 variáció követi, amelyek többségénél elmondhatjuk, hogy nem a szabadon értelmezett ostinato a lényeg, hanem az a hatalmas, monumentális építmény, amit a zeneszerző felvázol, megjelenít, és lépésről-lépésre, fokozatosan kifejleszt a mű folyamán. A kompozíció egészén végig követhető Bach matematikai, retorikai és számszimbolikai ars poetica-jának tökéletessége, amely Pilinszky János egyértelmű megállapításában jut érvényre: a költő számára „Bach elsősorban Isten-bizonyíték”. Minden harmadik variáció kánon formájú (prím, szekund, terc, stb. egészen a 27. variációban megvalósuló nóna-kánonig), a többi változat között pedig különféle karaktervariációk: tánc (4.), siciliano ( 7.), fugetta (10.), francia nyitány (16.) stb. sorát találjuk. Végül a 30. variáció alcímének felirata: „Quodlibet” – egy sajátos zenei rejtvény, játék, amely Bach korában igen népszerű volt; a játék lényegét több ismert melódia összerakása, összefűzése adja. Eszerint a két „kvázi népdal” (szövegük alapján – „káposzta és répa űzött el, ha anyám húst is főzött volna, tovább maradtam volna”, valamint a „régóta nem voltam nálad” kezdetű – népszerű dallamok) kontrapunktikus szembeállítása zárja a variációsort, amelyet a kompozíció legelején bemutatott Ária újbóli eljátszása keretez.
Varga Petra előadóművész nagyszerűen oldotta meg a közel másfél órás, monumentális műalkotás támasztotta zenei, technikai, interpretációs kihívásokat. Az unalmasnak egyáltalán nem nevezhető művészi tolmácsolás során megvalósult a műben rejlő metrikai, hangnemi és karakterbeli kontrasztok változatossága, egységet képezve Johann Sebastian Bach zenei nagysága, Varga Petra muzikalitása és a hallgatóság által a szombat esti koncerten megtapasztalt természetfölötti élmény között, hiszen – Pilinszkyvel mi is együtt valljuk –: „Bach egy személyben volt szenvedő ember, könyörtelen diagnoszta és gyógyító orvos”. A szűnni nem akaró tapsot a művésznő (talán a 30. variációhoz kapcsolódva?) Bartók Béla Csillagok, csillagok kezdetű népdalfeldolgozásával köszönte meg.
Józsa Domokos, Nagyvárad