2018/2019 – Tanévzáró beszéd
Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
Kedves Barátaim a Krisztus Jézusban!
Egy tanévzáró alkalma minden időben ünnep volt és lesz egy iskola, egy egyetem életében. Így vagyunk ezzel itt és most mi, amikor a 2018-2019-es tanévet zárjuk be ünnepélyes keretek között. Valaminek a bezárása ugyanakkor egy kicsit a visszatekintés és a számvetés alkalma is. Úgy gondolom és hiszem, hogy ezzel nem vagyok egyedül, mert most is van mire visszatekintenünk felemelt fővel, van miért hálát adnunk Istennek és köszönetet mondanunk a PKE-család minden sorsformáló és konkrétan is cselekvő aktorának. Gondolok itt a családokra, a szülőkre, akik gyermekeiken keresztül volt bizalmuk egyetemünkhöz. Gondolok a munkatársaimra – az oktató, és az adminisztratív testület minden, az egyetemért lelkiismeretesen munkálkodó tagjára, – akik következetes és kitartó munkával végezték a munkájukat, segítették az egyetemépítés látható és láthatatlan szálait, hálójának csomópontjait szőni-fonni, erősíteni. Gondolok a fenntartó, támogató intézményekre, testületekre, testvéregyházakra és mindazokra, aki bíztak és bíznak bennünk, akik mellettünk álltak és állnak. Gondolok a korunkban egyáltalán nem mellőzhető média állandó támogatására is. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban gondolok a hallgatókra, nyomatékosan a végzős, ballagó hallgatókra, akik néhány évvel ezelőtt egyetemünket választották felkészülésük helyszínéül. Örülök, hogy kitartottak és befejezték egyetemi tanulmányaikat.
A lassan elmúló tanévvel kapcsolatban nagyon sok mindent lehetne és kellene mondanom, ám önmérsékletet tanúsítva igyekszem csak a legfontosabbra összpontosítani mondanivalómat. Nem túlzás, de ország-világ előtt ismeretes az, hogy egy nagyon kiegyensúlyozott, stabil tanévet zártunk mind oktatási, tudományos, mind adminisztratív, pénzügyi-gazdasági szempontból is. A két kar, négy tanszékén összesen mintegy 16 szakon folyt képzés. Alapképzésben (11): Zene, Képzőművészet- Grafika, Német nyelv és irodalom szak, Angol nyelv és irodalom szak, Magyar nyelv és irodalom szak, Az óvodai és elemi oktatás pedagógiája, Szociális munka, Szociológia, Kereskedelmi, turisztikai, szolgáltatási egységes gazdaságtana, Bank és pénzügy, Menedzsment. Mesteri képzésben (5): Európai szociálpolitika, Vizuális kommunikáció, Zeneművészet az audiovizuális kultúrában, Vállalkozások fejlesztésének menedzsmentje, Idegenforgalmi gazdálkodás.
Egyetemünkön a 2017-2018-as tanévben a hallgatói összlétszám 740 volt. Örömmel jelentem be, hogy: alapszakon 175 és mesterképzésben 66, összesen 241 hallgató fejezte be a tanulmányait. Minden alapképzésnek van mesteri képzésen folytatása, amire várjuk a most ballagó hallgatókat.
A következőkben nem a teljesség igényével, hanem csak jelzésértékűen említek meg néhány jelentős gondolatot, amelyről ha dicsekvésnek tűnne, akkor tekintsék úgy biblikus terminológiával mondva, hogyha dicsekszem is, akkor az Úrban dicsekszem munkatársaim vagy hallgatóink elért eredményeivel, megvalósításaival.
1. Szívesen emeljük ki minden esztendőben a különböző szakok akkreditációját. Ilyen sikeres akkreditációról beszélhetünk például az elmúlt tanévben sorra kerültekre: tanítóképző, tanárképző, bank, turisztika szakok esetében, és önmagunknak is sikerült bebizonyítanunk, hogy szőlőből is lehet bort készíteni. Akinek van füle a hallásra, az tudja, hogy miről beszélek.
És akkor itt van a legfontosabb és legnagyobb jelentőségű az egyetemi intézményi akkreditáció ügye. Valamennyi felsőoktatási intézmény életében az egyetemi akkreditáció nemcsak szükségszerű folyamat, hanem arra is szolgál, hogy rávilágítson – külső szemmel – az egyetem aktuális helyzetére. Tekintettel arra, hogy a legutóbbi intézményi átvilágításra a jelenlegi ciklust megelőzően került sor, az egyetem teljes körű minőségbiztosítási ellenőrzése a PKE menedzsmentjének, és általában egyetemünk működésére nézve is fontos visszajelzéssel szolgált. Mint megannyi esetben, ezúttal is örömmel tapasztaltuk a bizottság nyitottságát, rugalmasságát és nagyfokú szakmai elkötelezettségét. Az informális visszajelzések visszaigazolták valamennyi meglátásunkat, tapasztalatainkat egyetemünk erősségeivel és gyengeségeivel kapcsolatban. Előbbiek erőt adnak a folytatáshoz, utóbbiak pedig motivációt a szükséges változtatások megtételéhez.
Mindenképpen érdemes kiemelnünk két pozitív visszajelzést. Egyfelől, a bizottság nagyra értékelte az egyetemi infrastruktúrában bekövetkezett komoly előrelépést. Másfelől, több ízben is hangsúlyozták, mind a bizottság tanárképviselői, mind pedig a diákképviselők: a pozitív oktatási légkört. Vagyis azt, amit mi magunk is erősségünknek tekintünk, és amelyben e látogatás is megerősített: egyetemünk keresztény-közösségi jellegét. E tekintetben külön örömünkre szolgált, hogy a bizottság valamennyi tagja úgy ítélte meg: egyetemünk több hallgatóra érdemes, és bátorítottak arra, hogy értékeinket még hatékonyabban tárjuk a nagy nyilvánosság elé. Elismerésük és jót kívánásuk a továbbiakhoz, komoly megerősítést jelent számunkra.
2. Az értékes, igényes és tartalmas, tudományos paraméterekkel mérhető nemzetközi konferenciákat lehetne és kellene először és hosszan sorolni (Az irodalom és a kultúra éltető közege: a lokális és a regionális; PTKI: Partiumi Magyar Tudomány napja – Határtalan tudomány; PTKI: 3. Partium Konferencia; Az erdélyiség üzenetei magyar zeneszerzők műveiben; Nemzetközi egyháztörténeti konferencia - Ébredés, szociális és spirituális reform Közép-Kelet-Európában; ELLE Konferencia; Nemzetközi Pénzügyi Konferencia; Nemzetközi Gazdaságtörténeti és Gazdaságpolitikai Konferencia; Hagyomány és megújulás Erdély; stb). Itt kell megemlítenem egyetemünk új, korszerű tudományos periodikáját az Acta Universitatis Christianae Partiensis-t.
3. A korábbiak sorát bővítve és gazdagítva újabb együttműködéseket kötöttünk. Ezúttal INCHE-vel (International Network for Christian Higher Education), amelynek értelmében a 2020-ban Budapesten megrendezésre kerülő konferencia egyik szervezője a PKE. Együttműködési aláírásra került sor a PKE és a Magyar Logisztikai Egyesület között.
Gyümölcsöző együttműködésként említhetjük meg a PKE Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéke és a Start - Tanácsadó és Továbbképző Iroda közös szervezésében évek óta folyó Nyelvmentor programot, melynek keretében neves előadókat hívnak meg egyetemünkre.
4. Képzőművészeink folyamatosan jelen voltak – nem csak az egyetem, a város, – hanem a Partium, Erdély, Románia, a Kárpát-haza számos városában, sőt máshol a világban is. Folytatódott a képzőművész szakos végzettjeink munkáinak kiállítása, Bukarestben, AEA Central Connecticut State Egyetemén. A Primanima idei gyermekfilm kategória egyik zsűritagja Dr. Balázs Zoltán, tanszékvezető volt, de említhetnénk Dr. Bartha Sándor oktatónk személyes kiállítását, Dr. Onucsán Miklós professzort, akinek az 58. Velencei Biennálé Román Pavilonjában volt kiállítása.
Egyetemünk Vegyeskara ismét kimagasló sikert aratott. Most a 17. Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen és Fesztiválon, amelyen első helyezést ért el az A1 vegyes kari kategóriában. A kórus vezetője, dr. Kovács Gábor pedig megkapta a legjobb karnagynak járó különdíjat.
A díjak, ösztöndíjak tekintetében egyetemünket az idén az RMDSz részesítette a Magyar Kultúra Díj elismerésében. Vagy éppen most a tanévzáró keretében kerülnek az átadásra a Magyar Nemzeti Bank által alapított Pallas Athéné Domus Educationis Alapítvány kiválósági ösztöndíjai, amelyekben hallgatóinkat fogják részesíteni.
A PKE először szervezte és tartotta meg az Egyetem napja megnevezésű nagyszabású ünnepségét, amelynek keretében elismerő díjak átadására került sor. Ekkor volt vendégünk Dr. Maróth Miklós akadémikus professzor, vagy éppen a Bagossy Brothers zenekar (amelyiknek egyik frontembere éppen egyetemünk volt hallgatója).
Kedves Ballagó, Végzős Barátaim, – Hiszem, hogy életünk nagy rendezőjének a mindenkor Teremtő és Gondviselő Istennek, mindnyájunk személyes életére volt, van és lesz is gondja. Hiszem, hogy nem véletlenül vezetett ide, majd pedig máshová, mindig ahová a rendelt küldetésetek szól. Az ember akkor van a helyén, amikor adott időbeli és térbeli mandátumának megfelelően végzi küldetését, szolgálatát. Tudatosan nem beszélek munkáról, hanem szolgálatról, mert az minőségileg több! Tudom, hogy közületek némelyek továbbtanulnak és némelyek a munka világában folytatják életük sorát, rendjét, esetleg párhuzamosan mindkettőben. Tudom, sok mindent tanultatok, de még van mit tanulni, ebben pedig a legnagyobb tanítómester, az Élet legyen a további vezető mesteretek.
Engedjétek meg, hogy útravalóként most népünk szellemi tárházának ládafiából vegyek ki egy mindenkor emlékeztető, tanító és akár erőt is adó szellemi-lelki hamuba sült pogácsát. Nem fogom elmondani teljes terjedelmében, csak azt a gondolatkörét, amelyet útravalóul szánok most. A szorgalmas és a rest leány: c. népmese két leányról beszél egy szorgalmasról, aki sajátos életkörülményeinek következtében elindul bejárni a maga életútját. Ennek aztán meg is lesz a jutalma a végén. Vele szemben ott van a rest leány, aki mindvégig a szorgalmas leánnyal ellentétes módon cselekszik és olyan is lesz a jutalma a végén.
Az úton találkozik egy körtefával, aki arra kéri, hogy tisztogassa és szabadítsa meg a száraz, terméketlen gallyaktól meg. Majd egy szőlőtőkével, aki arra kéri, hogy metssze meg a vad hajtásoktól, kapálja körül a fojtogató gyomoktól. Majd egy kemencével, aki azt kéri tőle, hogy takarítsa ki a koromtól, hamutól, tapassza ki, építse újjá, állítsa helyre, vissza eredeti funkciójába. Majd egy forrással, pontosabban egy kúttal, aki azt kéri tőle, hogy elhagyott, állott, büdös lett és tisztítsa ki, zavaros, valljon ismét életadó frissítővé, hasznossá. Majd találkozik egy kutyával is, tisztítsa meg, nyírja meg, gyógyítsa meg, stb. Végül néhány tündér házában egy teljes éven keresztül nap, mint nap lelkiismereten és következetesen elvégzi a napi munkát, feladatot. Akkor, amikor kitelik, pontosabban betelik a szolgálati idő, akkor megkapja a jutalmát. Mindig akkor, amikor éppen kell! Tisztogass meg, kapálj meg, takaríts ki, építs újjá, állíts helyre, gyógyíts meg, nap, mint nap végezd el lelkiismereten és következetesen a dolgodat. A helyes és bölcs hozzáállás kulcsszavai visszhangoznak ezekből. Sem a múlt, hogy mi lenne most, ha nem úgy lett volna, sem a számára ismeretlen és bizonytalan jövő nem foglalkoztatta, hanem mindig arra válaszolt alázattal, tiszta szívvel és becsülettel, ami éppen ott és akkor, adott alkalommal jelentkezett. Nem az ismeretlen jövővel foglalkozott, nem annak élt és akart gyűjteni, hanem csak azzal, ami ott és akkor, az adott pillanatban volt fontos. Akár azt is mondhatnám, hogy a jövőre hittel és bizalommal tekintett, mint aki tudta, hogy a gondviselés tenyerén mindig megkapja a mindennapi szükséglethez azt, amire éppen szüksége van. Jézus urunk is arra tanított, hogy csak ennyit kérjünk mi is, hogy a mindennapi kenyerünket add meg nékünk. És nem arra, hogy a holnap miatt rohanjatok, gyűjtsetek mértéktelenül. Merjünk a gondviselésre hagyatkozni és bízni abban aki, volt, van és lesz, mert mi benne vagyunk, élünk, mozgunk és létezünk. A mindennapi kenyér kérését, akár folytathatnánk is: mindennapi erőnket, hitünket, reménységünket, egészségünket, békességünket, jó kedvűnket, örömünket.
A számára rendelt életúton haladt mindvégig, s akikkel találkozott mindig azt kérdezték tőle, hogy hová mész? – A válasz mindig ugyan az volt: szolgálni, mert a kínálkozó lehetőségekre szolgálatként tekintett. Minden tette, cselekedete után az a belső hang vált erőssé benne: hogy a jót tét helyébe a jót várja. Lélektanilag sem rossz biztatás ez, pedig a következő és következő is mindig csak olyasmit hozott elébe, amelyek után fellázadva, akár azt is mondhatta volna, hogy most már elegem van, semmi hasznom ezekből, jöhetne már valami jó is. A jó, az elismerés, a siker azonban nem ott és akkor rögtön érkezik, amikor azt mi menetrendszerűen gondoljuk, hanem majd akkor, amikor eljön ideje, mert mindennek Van rendelt ideje, de ezt csak az érti meg, aki megéli az idővel való egyben létet, a ráhangoltságot.
Úgy haladt az Úton, járta életútját, mint akinek minden nap egy áldott lehetőség, mert az élet nagyszerű napok lehetőségeinek sorozata. Jézus arra tanított, hogy mindig annak a napnak éljetek, amelyik éppen felvirrad reátok. Ne aggodalmaskodjatok a jövő és a holnap felől, mert az majd törődik magával. Elég mindennapnak a maga gondja baja. Merjétek magatokat Isten gondviselésére bízni, higgyetek Benne, hogy felhozza rátok mindennap az ő napját és megadja mindig a maga idejében azt, amire éppen szükségünk van.
Nem szabad elfelednetek, hogy minden határ mellett és ellenére a Kárpát-haza legnagyobb és legerősebb és legkreatívabb nemzetének vagytok a gyermekei, akik sok erőt, készséget és képességet kaptatok. Csak az kap a történelemtől ekkora próbát és kihívást, aki képes azt elhordozni is arra megfelelő válaszokat adni. Okosan osszátok be tudásotokat, képességiteket, forrásaitokat. Halljátok meg mindig a szükségben lévőket, legyetek készek a segítésre, mindig a jóra, s mindig jól. Legyetek becsületesek, tisztességesek, támogassátok a szegényeket és gyámolítsátok elesetteket, segítsétek a rászorulókat és fogjátok össze és erősítsétek meg kezeiteket a jóra. Leleményes eszetek, megszerzett tudásotok segítségével váljatok életetek sorsformálóivá a mindennapokban. Hallgassatok szívetekre, jó lelketekre, mert, ha azt hagyjátok szabadon működni, akkor lelketek az adott pillanat jelenében úgy fog létezni, hogy valódi életet élhettek. Bízzatok bátran ösztöneitekben, mert belső emberetek, lelkiismeretetek, azzal a Szellemmel, Lélekkel van összhangban, aki a magáéból szakított, hogy a Vele való együttlétben mindenre képesek lehettek. Mert akinek belső embere szelleme, lelke az isteni szellemmel és lélekkel Lélekjelenlétben van és él, annak munkája, minden nehézség ellenére is szolgálattá, sorsformálóvá és áldássá válik.
Legyetek áldottak, váljatok áldássá!
Nagyvárad-Újváros, 2019. június 15-én
Dr. Pálfi József,
Rektor