Partiumi Keresztény Egyetem Díszterme, 2018. október 1.
Tanévnyitó beszéd
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim a Krisztus Jézusban!
Igen tisztelt vendégek, kedves akadémiai közösség, jelenlévő szülők, családtagok, gyülekezet, kedves elsőéves hallgatók legyetek üdvözölve tisztelettel, szeretettel!
I. Istennek legyen hála, embertársaimnak pedig köszönet mindazért, hogy ezt a mai napot is megérhettük. A tavalyi emelkedett és biztató hangulatú kezdet után, ma egy nappal a 2017/2018-as tanév, szeptember 30.-val történő lezárását követően, szerényen és csendesen, egyfelől azt mondhatom, hogy viszonylag sikeres tanévet zártunk. Másfelől pedig azt, hogy van okunk a további reménykedésre, a biztató és következetes építkezés folytatására. Természetesen, ha majd konkrét, számszerűsíthető adatinkról beszélek, nem a nagy egyetemek képe fog felsejleni előttünk. Ám a méretünknél és paramétereinknél sokkal fontosabb az, hogy a magyar Kárpát-haza olyan régiójába végezhetjük szolgálatunkat, küldetésünket, amely geopolitikai szempontból sajátos ütközőzóna, két aktuális országhatár és kultúra mentén. Nemzet- és ország-építő feladatunkat ennek a felelősségtudatnak a jegyében végeztük és végezzük a továbbiakban is.
Figyelmünk természetesen nemcsak a szűkebb értelemben vett regionális összefüggésekre terjed ki, hanem látjuk a korszakunkat alakítani akaró európai és világfolyamatokat, amelyek reánk is direkt és indirekt hatással vannak. Feszült figyelemmel szemlélve korunk eseményeinek alakulását, azt kell mondanunk, hogy századunk, évezredünk első-második évtizede nem éppen a legpozitívabb kicsengésű introitusszal indult, és a közeljövő sem kecsegtet szívderítő optimizmussal. Éppen száz esztendeje annak, hogy Oswald Spengler 1918-ban publikálta a Nyugat alkonya című nagy formátumú filozófiai és kultúrtörténeti munkájának első kötetét, amelyben a kultúrák, a civilizáció elkerülhetetlen harcáról, hanyatlásról értekezett. Azóta számtalan hasonló tematikájú, problémafelvetésű munka – persze más és más hangsúlypontokat követve – kereste a civilizációk, kultúrák, világvallások, világnézetek vagy ideológiák közötti harc összefüggései között a magyarázatot és akár kiutakat is tanácsolt. Gondolhatunk, többek között Arnold Joseph Toynbee brit történészre, Francis Fukuyama futurológusra, Samuel P. Huntingtonra vagy nem a teljesség igényével, de a legfrissebbek közül, Yuval Noah Harari kortárs izraeli író, történész, filozófus vagy Roger Scruton brit író munkáira. Ma már alig telik el nap vagy hét, hogy ne jelenne meg egy-egy kisebb-nagyobb lélegzetvételű munka, amely ne tárgyalná traumatikus kataklizmák közé beszorult világunk sorsát, jövőjét. Értékes és felelős gondolkodásra késztető munkák ezek.
Ezek sorából legyen szabad egy olyan kortárs francia gondolkodót, jogászt, filozófust, írót kiemelnem, aki posztmodern világunk egyik világméretű megmondó-emberének számít, és bizony nem egyszer felháborítja az aktuális mainstream politikai és ideológiai trendeket. Renaud Camus ő, aki 2010-ben megalkotta a globális Nagy Felcserélés fogalmát. Az egyik riportban igen elgondolkodtatóan nyilatkozta a következőket: „Kísértet járja be Európát, a felcserélés ideológiájának kísértete. Bármennyire is gigantikus horderejű legyen ez a jelenség, csupán egy apró részét képezi annak a sokkal alapvetőbb és kiterjedtebb folyamatnak, amit globális felcserélésnek hívok, ami szerint mindent helyettesíteni lehet valami mással, kezdve az emberrel, amit az Egyneműsített Emberi Matéria (EEM) szintjére redukálnak. A felcserélés a poszt poszt-indusztriális (és természetesen virtuálisan már poszt-emberi) modernitás központi gesztusa: felcserélni az igazat a hamissal, a valóságot a valótlansággal, az eredetit a másolattal, a természetest a mesterségessel, a kézműves terméket a hamisítvánnyal. Minden dolgot és minden tevékenységet a fapados verziójával, a várost és a vidéket a külvárossal, a külvárost az általános bódévárossal, a dolgot a jellel, a lakost a turistával, a valóságos világot a turisztikai látványosságokkal, a bennszülötteket a kívülről érkezőkkel, Európát Afrikával, a férfit a nővel, a férfit és a nőt a robotokkal, az emberiséget egy bárgyú poszt-emberiséggel és így tovább.” (Ismét két Európa van. Mandiner, 2018. szeptember 20.).
Kétségtelen, hogy életünk középpontjába a pénz, a gazdasági érdek, a piac került. Abszolút viszonyítási, eligazodási és meghatározó ponttá vált. Ez határozza meg a politikát, a kultúrát, némely esetben az egyház életét, civilizációnk posztmodern alakulását. „Az érdekek a gazdasági érdekekkel azonosak, a szó két jelentésében: egy tisztán gazdasági, vagyis jobban szólva pénzügyi világkép mellett ott találjuk a gazdaságosság, a lehető legkisebb költség, a spórlás vágyát, az általánossá tett fapadosságot, amit az egyenlősítés, a standardizálás tesz lehetővé. Mindezt a filmművészet nyelvére lefordítva úgy fogalmazhatnánk, hogy globális felcserélés egyenlő Modern idők + Metropolis + Zöld szója. Minden, ami a fajok, az osztályok, a nemek, a művészetek, a szintek, a nüanszok, a különbségek közti határok eltörlésén ügyködik, az az Egyneműsített Emberi Materia kitermeléséhez járul hozzá.” (Mentsük Európából azt, ami még menthető! – Mandiner, 2018. március 4.)
A megszűnésre ítélt korábbi önazonosságokat kifejező klasszikus fogalmak, úgy, mint a nép, nemzet, család, vallás a 20. század totalitárius ideológiái között túléltek. Ám a 21. század, minden láncot és természetes kereteket elszakító, feltétel nélküli szabad(os)sága olyan szekuláris és materialista totalitarizmust hozott, amelyben a korábbi identitások képviselői, felvállalói mára a rasszista, a kirekesztő, a nem progresszív és nem PC pecsétjeit viselik magukon. A posztmodern európai kultúrának és civilizációnak más lett az ember- és a világképe! Megkérdőjelezte és viszonylagossá tette ugyanis azt az ember- és világképet, amely néhány ezer esztendeje meghatározza emberi létünket, mivoltunkat. Az individualista világképnek megfelelően az individuum, amely mindentől, még önmaga trichotómikus felépítettségétől is független semlegességben gondolkodik, kizárólag akkor hasznos, ha nem tartozik senkihez és semmihez, akinek nincsenek identitisztikus kötődései, sajátosságai, jellegzetességei. Aki pedig vállalja a nemzeti nyelv, kultúra és vallás melletti kiállást, az nacionalista és maradi.
Számunkra ez a kérdéskör rendkívüli módon fontos, sőt a holnapunk létkérdése is, mert a PKE küldetése, miként az a Chartájának sarokköve is megfogalmazza, a nemzeti és keresztény identitásunkhoz kötődik szervesen. Nem pártokhoz, ideológiákhoz kötődő, hanem nemzet-elkötelezett. Nem vallási-felekezeti tulajdon, hanem keresztény, amely a történelmi felekezetek jövőjének közös szellemi veteményes kertje. Ezért is tarjuk fontosnak azt, hogy ettől a tanévtől mindegyik felekezet lelkipásztora, akár napi rendszerességgel legyen jelen diákjaink, oktatóink életében. Imaszobát alakítunk ki és a lelkipásztorok számára pedig megfelelő szobát a lelki beszélgetésekhez.
II. A korábban említett lokális és globális események között, nem keseredve, hanem hittel és következetes munkával a tegnap, szeptember 30-án lezártuk a 2017/2018-as tanévet. A tisztelt jelenlévőkkel két fontos számbeli adatot osztanék meg. Mindkettő a múlt tanévhez köthető, amelyből az egyik átvezet az új tanévbe. Először is az elmúlt tanévben államvizsgázott hallgatók létszámát ismerve közlöm a jelenlévőkkel, hogy a Bölcsészet- és Művészettudományi Karon 101 és a Gazdaság- és Társadalomtudomány Karon 145, összesen tehát 246-an államvizsgáztak. Másodszor a felvételizőket számszerűsíteném egyetemi szinten: a 2018/2019-es tanévben 329 elsőéves hallgatónk van, ebből 228 alap- és 101 mesteri képzésben. A tavalyi évhez képest (292) 37 hallgatóval anyakönyveztek többen a két karon. Ismerve legnagyobb ellenségünk fegyvertényeit – a demográfiai mutatókat és a belső migrációt –, ez a 20%, amennyivel több hallgatót vettünk fel elsőévre, mint egy évvel korábban, igencsak jelentősnek mondható.
Az elmúlt tanévben, a korábbi többszintes szervezeti és szerkezeti struktúra-átalakítást követően, lassan hozzákezdtünk a tudatosabb oktatói struktúra (a nélkülözhetetlen és hosszútávra tervezett oktatói piramis) át- és kialakításához is, amelyet a következőkben még konkrétabb és direktebb módon folytatunk majd. Oktatók: 13 professzor, 19 docens, 28 adjunktus, 10 tanársegéd (meghatározott időre) 60+10. Óraadó oktatók: 26 – ebből 8 doktori fokozattal rendelkező és 18 doktorandusz. Az adminisztratív alkalmazottak száma 56.
Egész év folyamán nagyon sok rendezvénynek adott otthont egyetemünk. Ezek közül több esemény nemzetközi szintű: TIFF - Nemzetközi Filmfesztivál, Filmtett-feszt – Erdélyi Magyar filmszemle, Konfi+ konferencia, Kárpát-medencei Oktatási Konferencia, Romániai Germanisták Nemzetközi Kongresszusa, Argumentor stb. Miként korábban jeleztük és ígértük, egyetemünk mára már teljes jogú Cambridge nyelvvizsgáztató hely lett. Szeptember 5-én a Debreceni Egyetem Mezőgazdasági Kara a Pro Meritis Interfacultatis Díjat adományozta egyetemünknek. Együttműködést írtunk alá az AEÁ-beli Central Connecticut State Universityvel, ahol képzőművésztis hallgatóinknak kiállítása lesz január végén. Ingyenes román érettségi felkészítővel próbáljuk a középiskolákat és diákokat segíteni, már augusztus hónap folyamán elkezdtük a felkészítőket, s most októbertől újra folytatjuk. Partiumi Tehetség- és Karrier-tanácsadó Központ létrehozásával olyasmire is oda szeretnénk figyelni, amire eddig nem, vagy csak alig sikerült.
BA és Ma szinteken új szakokat tervezünk: 1. Vidékfejlesztési agrármérnök, 2. Gépészmérnöki (Gépjármű-technikai, Járműipari folyamattervező) 3. Humán erőforrás, 4. Szociális menedzsment és közösségfejlesztés, 3. Magánének-Canto, 5. Fordító-tolmács.
Új tudományos sorozatokat szeretnénk útjukra indítani (Partiumi Pantheon, Partiumi Tézisek, Partiumi Jegyzet, Partium Régió, Partiumi Konferencia). Ezek közül elsőként jelentem, ajánlom és mutatom ma be a Reformáció 500 címet viselő kiadványt. Új tudományos periodikát tervezünk indítani Acta Universitatis Christianae Partiensis címmel.
Tény, hogy világunk változó és nehezen kiszámítható. Nehéz megjósolni, hogy növekedés vagy épp recesszió várható. Az PKE pénzügyi és gazdasági politikájának hosszú távon azt kell követnie, hogy biztosítani tudja az egyetem felvállalt küldetéséhez a megfelelő anyagi hátteret és biztonságot. A gazdasági ciklusokhoz hasonlóan, az egyetemi recesszió évei után most a megerősödés évei zajlanak. Az előző tanév eseményei is ezt támasztják alá: ingatlanvásárlás, a kollégiumi fűtésrendszer korszerűsítése a beruházások terén, vagy a bérharmonizáció és a további béremelések, a mindennapi működés terén (Szabó Simon). Egyetemünk képes talpra állni, fejlődni és hiszem, hogy minden egyéb objektív kihívással szembe fog tudni nézni.
III. Kedves I. éves hallgatók! Jó helyre jöttetek, jó egyetemet választottatok. Szeretném aktuális gondolataimat összekötni, egymásba fűzni a korábbiakkal. Az elmúlt tanévnyitó alkalmával azt mondtam, hogy a magatok idejében és helyén legyetek korszerűen sorsformálók! Ezt mondom és nyomatékosítom most nektek is. Tudom, hogy nagyon sok minden kell ehhez: hit, tudás, öntudatos és következetes munka. Kezdjétek a felkészülést annak tudatában, hogy Isten után elsősorban ti legyetek a saját (diák)életetek formálói. Közben arról se feledkezzetek meg, hogy társas lények vagyunk és nagyon nagy a felelősségünk egymás iránt. Jó fejlődésünk érdekében éljetek közösségben, legyen direkt és közvetlen kapcsolatotok egymással, ne csak virtuális! Segítsetek, biztassátok, támogassátok, tartsátok számon és keressétek egymást! Inkább mosolyogjatok egymásra és minden rosszat jóval győzzetek le, mint bosszúállással! Sokkal többre vagytok képesek, mint gondolnátok. Népünk megmutatta, hogy bármely kataklizma után képes talpra állni, fel tud támadni, meg tud újulni. Vannak, akik csak úgy tudnak örülni, ünnepelni, ha elnyomnak, meglopnak, kizsigerelnek. Emberi mértékkel mérve ideig-óráig ez sikeres lehet, de hosszútávon nem.
A korábban említett Yuval Noah Harari kortárs izraeli történészt, egyetemi tanár egyik munkájáról értekezik blogjában Elek Dorián[1]. A következőkben erre fogok hivatkozni, szemelvényesen és fragmentáltalan pedig idézni. Arra a kérdésre, hogy: Hogyan fog kinézni a világ 2050-ben? – Mit kellene ma tanulni? – A blogbejegyzés alapján hangsúlyozom, egyebek mellett, hogy „tanuljatok meg okosan és helyesen disztingválni a nagy mennyiségű lexikális tudás, a szinte bárhol és bármikor szabadon elérhető információk és dezinformáció, az alternatív igazságok között (…), mert egyre nagyobb szükség lenne a hasznos és haszontalan információk közötti különbségtételre, a rendelkezésre álló információmorzsák hatékony szelektálására, okos felhasználására (…). Az önálló gondolkodás alternatíváját keressétek a magolás helyett (…). Az eddigi recept úgy írható le, miszerint a nagy mennyiségű megtanult információ valamennyi értelmezési szabadsággal kombinálva elégséges lesz az életben való érvényesüléshez (…). Harari szerint ez a vonat már elment. A mostani generáció döntései alapjaiban változtatják meg az emberiség jövőjét.” Tény, hogy az egyetemi időszak a szellemi-lelki eszközök felgyűjtésének az időszaka, alkalma és lehetősége.
Ebben a több szempontból is aritmiásan bizonytalan világban volt egyszer egy ember, egy Isten-ember, egy Isten (Jézus Krisztus), aki azt mondta egyszer, hogy „én tudom, hogy honnan jöttem és hogy hová tartok”. Legyetek bátrak minél hamarabb ti is megfogalmazni azt, hogy honnan és miért is jöttetek ide, csakúgy, mint azt, hogy mi a célotok, ember-, világ- és jövőképetek. Én nem tudok különböző, klasszikus ideológiai táborokba álló embercsoportokban gondolkodni, hanem, amint értékelvű és értékképviselő barátaimmal szoktuk megállapítani, egyre inkább két fajta embertípus kezd körvonalazódni: a teremtő és fogyasztó. Ne legyetek fogyasztó és elfogyasztható fasírt emberek (Czakó Gábor) emberek, hanem teremtők és építők! Olyanok, akik pontosan disztingválnak a normális és abnormális, az életet szolgáló és életellenes emberek, erők és dolgok között. Tartozzatok azok közé, akik a különböző partikuláris, önző és egoista érdekek helyett azt keresik és munkálják, ami akkor és úgy jó az egyénnek, ha a közösség érdekeit is szolgálja. Ne így legyen veletek, hanem mindig azt keressétek, ami összeköt és megerősít egyetemen vagy a társadalom bármely szegmensében. Akik ma összefognak, azok megerősödnek és erősek lesznek, akik nem azok, fragmentáltan, az árkok egyik vagy másik oldalán állva pazarolják és forgácsolják közös és közösségi erőnket és képességeinket. Ti azonban legyetek józan gondolkodású, építő és teremtő emberek!
Sok sikert, kitartást és összetartást kívánok!
[1] https://paradigma.blog.hu/2018/08/13/hogy_fog_kinezni_a_vilag_2050-ben_mit_kellene_tanulni?
