A 2020. esztendő nemcsak kárpát-medencei, erdélyi, partiumi magyar népünk, de a Partiumi Keresztény Egyetem számára is, sok szempontból jelentős esztendőként vonul be történelmünk lapjaiba. Minden világméretű, globális és/vagy lokális kihívás és próbák mellett vagy ellenére, a latin rétor örömteli szavával írhatjuk le azt, hogy Vivimus! – Élünk! Élünk, vagyunk, cselekszünk, alkotunk, tanulunk, tanítunk, rövid és hosszútávon is tervezünk! Egyetemünk az idén szerette volna – a (Sulyok István Református Főiskola) jogelődjével együtt megért harmincadik jubileumi esztendőt – méltóképpen megünnepelni. Az adott körülmények okán erre nem kerülhetett sor akként, amint azt szerettük volna. Ám, ami késik, az nem múlik, és arra az alkalmas időben lehetőséget teremtünk majd rá.
A 2015/16-os esztendő fordulójakor jelentkezett, Egyetemünket létében megpróbáló történésekről, mára már múlt időben beszélhetünk. Először írhatjuk le azt, hogy a korábban felelőtlenül felhalmozott tartozásunkat teljes egészében ledolgoztuk. Így az akkorra eladósított Egyetemnek ma nincs tartozása. A felelős és következetes munkának, az elkötelezett és jószándékú külső és belső támogatóknak köszönhetően, sok reformmal és még több fejlesztéssel együtt folytathatjuk a magyarság és a közjó érdekében végzett munkánkat. Sokan vannak, akik mellénk álltak és folyamatosan bennünket választanak. Ezt érezzük és tapasztaljuk a hozzánk jelentkező fiatalok és a mellénk álló társadalom részéről is.
Tudjuk, hogy nem dőlhetünk hátra a karosszékbe, mert naponta újabb és újabb (politikai, gazdasági, demográfiai és nem utolsó sorban korideológiai) kihívások jelentkeznek, amelyekre felelős és határozott válaszokat kell adnunk. Egyetemünk, miként azt Küldetésnyilatkozatában már korábban is megfogalmazta, vállalta és továbbra is vállalja mindazokat a feladatokat, amelyek a szülőföldön holnap is, magyarul – minél igényesebb és korszerűbb szintén – tanulni és itthon érvényesülni akarók számára biztosítják a szükséges feltételeket, lehetőségeket és a körülményeket.
A múlt század, talán legnagyobb és legegyedibb géniusza (Hamvas Béla) szavaival az örök, „őskori kinyilatkoztatás végtelenül egyszerű: az ember eredete isteni, és az emberi sors egyetlen feladata, hogy Istenhez való hasonlóságát megőrizze. Az emberi életnek más feladata nincs”. Ennek érdekében az okos és bölcs tudást kell művelnünk, mert, aki tud, annak a látás is barátja lesz, és aki lát, az meg éber lesz és felébredettként végzi feladatát, szolgálattá minősülő munkáját. Hamvas gondolatai természetesen simulnak bele és esnek egybe hitünk alapdokumentuma, a Szentírás gondolataival: „legyetek éberek és józanok” (1Thessz. 5,1-11).
Karácsony nagyhetében csak az Írás szavaival mondhatunk méltó köszönetet és adhatunk hálát mindenért: Legyen dicsőség mennyben az Istennek és a földön békesség minden jóakaratú embernek.
Nagyvárad, 2020. december 18.
Dr. Pálfi József,
rektor