Forrás: Bihari Napló
Kodály mondata, miszerint a „zene mindenkié” napjainkra szállóigévé vált, igazságát senki nem kérdőjelezi meg. Dr. Tóth Árpád sem vonta kétségbe ezt, csupán megerősíteni tudta abban az előadásában, amelyben gyakorló zenetanári tapasztalatait, felismeréseit osztotta meg a szinte telt házas közönséggel. A humorral fűszerezett interaktív foglalkozáson az előadó öt alaptételszerű mondatot fogalmazott meg, amelyek által szerinte semmi újdonságot nem állít, ezért a „tényleg” és „valóban” szavak csupán megerősítik azokat. Az első kijelentés szerint „tényleg mindenki tud énekelni” – ha ezt egyesek szkeptikusan is fogadják. Az éneklésben a megfelelő gyakorlatok által lehet fejlődni, a közös éneklés pedig segít, ugyanis „tényleg” jobban működik együtt, amellett, hogy az énektudásnak különböző fokozatai vannak. A második kijelentés szerint „a zenetanulás tényleg lehet érdekes”, ami egyben egy kihívás is, hiszen intuíció, személyes érdeklődés hiányában nem feltétlenül válik mindenki számára azzá. A neves zeneszerzők – köztük Bach, Mozart, Haydn – sem azért váltak ismertekké, mivel kiváló, a mai értelemben vett zenepedagógusaik voltak, és nem érdekelte őket az sem, hogy mit gondol róluk az átlagember – mondta el az előadó. A mai zeneoktatást ennek ellenére egy bizonyos szinten érdekesebbé lehet tenni, ezt az előadó interaktív, mindenkit megmozgató feladattal példázta.
Figyeljünk a másikra
A kóruséneklés során fontos, hogy figyeljünk a másikra, ezért „közösen énekelni tényleg úgy a legjobb, ha meghallgatjuk egymást” – hangzott el a harmadik kijelentés. A kóruséneklés bár valóban csapatmunka, azonban a közös éneklés valóban egyéni felelősség – szól a negyedik „alaptétel” –, ugyanis az éneklés, a zene teljes jelenlétet igényel, akár egy személy is elronthatja az előadást. Amellett, hogy figyelünk a másikra, tudnunk kell biztonsággal tenni a magunk dolgát is. A szabályoknak azonban semmiképpen sem szabad béklyóba kötnie a kórustagokat, „a közös éneklés lehet kreatív” – hangzott el az ötödik tétel.
Díszteremnyi kórus
A fenti kijelentések természetesen nem önmagukban álltak, valamennyit gyakorlat kísérte, ily módon a közönség aktívan részt vett az előadáson a légzőgyakorlatok, a különböző hangok kiéneklése, ritmusgyakorlatok, játékos feladatok által. A változatos, a zenéhez közvetlenül és közvetetten kapcsolódó, különböző korosztályú közönségtagok a közel kétórás előadáson egy nagy kórust alkottak, amelynek „repertoárjában” ott volt az „Erdő, erdő, de magos a teteje…” kezdetű népdal, de a Wade in the Water gospel énekszám is. dr. Tóth Árpád előadása így nemcsak információk átadása volt, hanem igazi közösségi élménnyé vált.
-János Piroska-
https://www.biharinaplo.ro/szolgaltatas/2018/03/04/eloadas-a-pke-n-a-zene-tenyleg-a-mindenkie.biharinaplo
